Kossuth – szimfóniai költemény

A “Kossuth” c. zenekari darabjáról (“szimfóniai költeményéről”, hogy a korabeli műfaji megnevezést említsük) maga Bartók fogalmazott hosszas, kottapéldákkal bőségesen illusztrált ismertetőt. E szerint a kompozíció tíz, egymást megszakítás nélkül követő részből áll. Az első Kossuth jellemrajza volna, a második a “hűséges hitvestársé”, aki “aggódva szemléli férje bánatos, gondoktól redős arcát”. Kossuth kebléből kitör a rég visszafojtott fájdalom:”veszélyben a haza!”, majd ismét a “dicső múltba” néz merengve: “hajdan jobb időket éltünk”. Az ötödik rész felirata folytatja az előző mondatot: “majd rosszra fordult sorsunk”. Tenni kell hát, vallja a magyarság lánglelkű vezére: “Harcra fel!”. A hetedik rész címeként Bartók ismertetője a Toldiból idéz: “Jöjjetek, jöjjetek! Szép magyar vitézek, szép magyar leventék”. A nyolcadik résznek nincs címe. Ez a nagy összecsapás zenei képe. Az osztrákokat a “Gott erhalte” (a Haydn által komponált császárhimnusz, a mai német himnusz) dallamának torzított kezdete jellemzi. A magyarok bokázó ritmusú, kackiás melódiával vonulnak fel. A túlerő végül győz: “mindennek vége”, adja tudtunkra a kilencedik rész felirata. Az ország “legnagyobb gyászt ölt” – magyarázza Bartók, de még ettől is eltiltják, így tehát (Harsányi Kálmán szavait kölcsönvéve): “Csöndes, minden csöndes…”

Nem tagadható: roppant naív ez a “hazafias” program. Olyan fiatalember fogalmazványa, aki egyelőre nem tud szabadulni a kor zsurnalisztikus közhelyeitől. Eltelik néhány esztendő, s a parasztzenét gyűjtő, a paraszti valósággal megismerkedő Bartók egészen másképp látja majd, mi az igazi hazafiság. Jellemző, hogy a sikeres budapesti premier, az egyértelműen kedvező kritikai visszhang és a Richter János vezette manchesteri előadás udvarias fogadtatása ellenére a komponista utóbb nem sorolja érett művei közé a Richard Strauss “modern” stílusát a kávéházi cigányzene “magyaros” elemeivel vitán felül hatásosan ötvöző darabot: nem ad neki opusz-számot sem.