Karácsonyi kantáta

A Karácsonyi kantáta Arthur Honegger legutolsó műve. Megírására a híres svájci karmester és mecénás, Paul Sacher adott megbízást az akkor már nagybeteg zeneszerzőnek, a Bázeli Kamarakórus fennállásának 25. évfordulójára. Honegger elkésve, csak 1953 januárjára készült el a kompozícióval, amelyet azután az év decemberében mutattak be. Sacher tanácsára a zeneszerző egy régi, félbehagyott művét vette elő a Karácsonyi kantátához. Az eredetileg a svájci Selzbach szabadtéri ünnepi játékaira szánt darabon Honegger az 1940-es évtized első éveiben dolgozott, és élete főművének szánta. Hatórás passiójáték lett volna, amelynek első felét (Krisztus születése) délelőtt, a másikat (Krisztus szenvedése és halála) este kellett volna előadni. A mű szövegírója, César von Arx azonban öngyilkos lett, ezért a monumentális alkotás végül befejezetlen maradt. Az első rész már elkészült zenei anyagát mentette át Honegger egy évtizeddel később a Karácsonyi kantátába.

 

A baritonszólóra, gyermekkarra, vegyeskarra, zenekarra és orgonára komponált mű három részre tagolódik. A kezdő- és a zárószakasz latin nyelvű zsoltárszövegre íródott, a középső részben pedig különböző népek régebbi és újabb karácsonyi dalai szólalnak meg. A kantáta az orgona C alaphangjára épített sötét színű hangzatokkal kezdődik, amelyből hamarosan kibontakozik a mélyvonók tétova, indaszerű dallama. A nyomasztó, komor hangulatot fokozza az egyenként belépő, szövegtelen kórusszólamok gomolygása. A feszültség egyre nő, míg megszólalnak a 129. zsoltár szavai:
De profundis clamavi ad te Domine!
Domine exaudi vocem meam!
A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
Uram, hallgasd meg szavamat!

 

A “kiáltás” egyre hangosabbá, egyre sürgetőbbé válik, a világ egyre sóvárgóbban várja a Messiás megérkezését:
O viens, o viens Emmanuel!
En Toi vit l'espoir d'Israel.
Nos lourdes fautes, Nous pleurons
Entends nos voix qui t'implorons.

 

O viens, parais lumiere du jour,
qui dois nous apporter ton secours.
Nous errons tous sans but ni fin,
O désigne-nous le clair chemin.

Erre a kétségbeesett felkiáltásra felel a kantáta második részének elején a gyermekkar váratlan megszólalása. A gyerekek Ézsaiás próféta szavait éneklik éteri tisztasággal:
Freu dich, freu dich O Israel,
gekommen ist Emmanuel.

Az Örömhírt a bariton szólista erősíti meg a Lukács evangéliumából vett részlettel:
Ne craignez point, Car je vous transmets une bonne nouvelle, qui apportera une grande joie. Le Messie est venu sur la terre dans une étable %u0155 Bethléem, vous trouverez couché dans une creche l'enfant Jésus.
Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.

 

Ezután következik a karácsonyi dalok feldolgozása. Először egy – a gyermekkar által énekelt – német nyelvű korál és egy francia népdal váltakozik soronként; mindehhez a “Gloria” szavai csatlakoznak:
Es ist ein Reis entsprungen aus einer Wurzel zart.
Wie uns die Alten sungen aus Jesse kam die Art.
Mitten im kalten Winter wohl zu der halben Nacht
Das Reis das ich da meine davon Jesaias sagt.
Maria ist's die Reine die uns das Blümlein bracht.
Hat Sie ein Kind geboren und blieb doch reine Magd.
* * *
Il est né le divin enfant,
Jouez hautbois résonnez musettes.
Il est né le divin enfant,
Chantons tous son avčnement.
* * *
Gloria in excelsis Deo.
Dicsőség a magasságban Istennek.
A következő, 6/8-os lüktetésű szakasz az alábbi német nyelvű szövegre épül:
Vom Himmel hoch, ihr Engelein, kommt!
Kommt! singt und klingt, kommt! pfeift und trombt.
Von Jesu singt und Maria.

 

A dalfeldolgozások harmadik szakaszában az előbbi “Vom Himmel hoch”-dallam, a korábban hallott francia népdal és két német nyelvű karácsonyi dal (közülük az egyik a híres “Stille Nacht”) olvad össze varázslatos hatású polifon szövedékké:
Il est né le divin enfant,
Jouez hautbois résonnez musettes.
Il est né le divin enfant,
Une étable est son logement,
un peu de paille est sa couchette.

 

Partez O Rois de l'Orient,
Venez adorer cet enfant.
O bergers venez promptement
Pres de lui votre place est prete.
* * *
O du fröhliche, O du selige,
Welt ging verloren, Christ ist geboren.
O du fröhliche, O du selige,
Christ ist erschienen, uns zu versühnen.
Freue, freue dich o Christenheit.
* * *
Stille Nacht, heilige Nacht!
Alles schläft, einsam wacht.
Nur das traute hoch Heilige Paar,
Holder Knabe im lockigen Haar
Schlaf in himmlischer Ruh,
Schlaf in himmlischer Ruh.

 

Stille Nacht, heilige Nacht!
Hirte erst kund gemacht
Durch der Engel, halleluja,
Tönt es laut von fern und nah,
Christ der Retter ist da,
Christ der Retter ist da.

 

A kantáta harmadik részét baritonszóló nyitja meg, amelyre a gyermekkar zsoltárrecitációja válaszol. A szólista összefoglalóan még egyszer megismétli a “Gloria”-szöveget:
Gloria in excelsis Deo. Et in terra pax hominibus bonae voluntatis.
Dicsőség a magasságban Istennek. És a földön békesség a jóakaratú embereknek.

 

A kórus ezután zsoltártónuson recitálja, majd eleven lüktetésű, örömteli zenére énekli a 116. zsoltárt.
E gyors, 3/4-ben mozgó muzsika felett szólal meg a trombitáktól támogatott gyermekkaron – miként Bachnál a koráldallam – a Laudate-zsoltártónus diadalmas hangzású, augmentált változata.

 

Az ezt követő terjedelmes zenekari utójáték a mű valódi csúcspontja: itt egyesülnek a második részben hallott karácsonyi melódiák a gregorián zsoltárdallammal. A fényes C-dúr hangzás lassan elhalkul, eltávolodik, s a mű az orgonának azzal az öt akkordjával zárul, amellyel (fordított sorrendben) kezdődött.

 

A 21. század csillogó, ám gyakran kiüresedett karácsonyai idején talán nem árt belegondolnunk, milyen különös időszerűséggel bírt 1941-ben, a Karácsonyi kantáta első megfogalmazásának idején “A mélységből kiáltok” gesztusa és a sötétségből a világosságba tartó dramaturgia, s hogy mit jelenthetett a bemutató idején, alig néhány évvel a világégés után egy olyan mű, amelyben francia és német nyelvű dalok testvéri egyetértésben szólalnak meg.