Jancsi és Juliska – előjáték és álompantomim

Humperdinck (1854-1921) hét operája közül csak az elbűvölő Jancsi és Juliska élte túl szerzőjét. A Parsifal bayreuthi premierjét Wagner asszisztenseként segítő komponista meseoperájának zenei világa a német koraromantika – Weber Oberonjának és Bűvös vadászának – örököse. A mesét Humperdinck a Grimm fivérek mesegyűjteményében olvasta, de a darab librettója Ludwig Bechstein változatán alapul (Német meséskönyv). Humperdinck 1890-ben egy rövid zenés játékot, dalsorozatot komponált testvére kérésére, aki ezzel kívánta gyermekeivel közösen meglepni férjét születésnapja alkalmából. Humperdinck később daljátékká (Singspiel) bővítette a darabot, ebben már szerepelt az Álom-pantomim. 1893-ban wagneri értelemben átkomponált operává fejlesztette, melyhez újra kellett írni a librettót. Ezt a változatot természetesen már nem szűk családi körben mutatták be, hanem a Weimari Udvari Színházban.

 

Az opera első jelenete egy kicsiny, szegényesen bútorozott házikóban játszódik. A szoba hátsó falán egy pici ablakon keresztül a varázslatos erdőre nyílik kilátás. Az erdőre, mely egyszerre hívogató és ellenséges, az erdőre, melyet akár az opera egyik főszereplőjének is tekinthetünk. Az opera második felvonásának végén a gyümölcsöt szedő gyerekeket az erdőben éri az este. Megjelenik álommanó és eléneklik az esti imát: “Amikor álomra hajtom fejem, tizennégy angyal vigyáz rám…” Békésen elszunnyadnak és álmukban tizennégy angyal ereszkedik le hozzájuk.