III. szimfónia (‘Ego-Phanó’)

Ikebe Shin-ichiro nevét hazáján kívül valószínűleg a filmrajongók ismerik a legjobban, hiszen a zeneszerző sokat dolgozott együtt Kuroszava Akirával, a japán filmművészet nagy klasszikusával. Ikebe munkásságában azonban valójában az operák és szimfonikus művek állnak az első helyen. Saját bevallása szerint a XX. század mesterei közül Bartók és Messiaen hatott rá legerősebben.

 

Ikebe hat szimfóniája közül a harmadik görög alcímet visel. Az Egó phanó (“én felderítem”) szavakat Oidipusz mondja Szophoklész drámájában, amikor ünnepélyesen megígéri, hogy felfedi a Thébát sújtó pestis kiváltó okát. A “phanó” ige azonban nemcsak tárgyas, hanem tárgyatlan is lehet: mint Ikebe rámutatott, fordíthatjuk úgy is, hogy “megjelenek” – vagyis egyszerre lehetünk felderítők és felderítésre váró titkok. Ez indokolja a címválasztást: egyébként a darabnak nincs kapcsolata az Oidipusz-mítosszal. A zeneszerző még azt is elárulta, hogy a görög cím már régóta a fejében járt, és csak arra várt, hogy egy majdan megszülető zeneműhöz társulhasson.

 

A III. szimfónia egytételes, de különböző tempójú részek váltakoznak benne. Az egész darabon végigvonul egy makacsul ismételgetett “G” hang, a kontrasztáló zenei anyagok mind e köré az egyetlen hang köré rendeződnek.