II. szimfónia, op. 48

I. Moderato – Allegro moderato II. Largo III. Scherzo. Allegro moderato IV. Finale. Allegro




A szerző írja művéről:
Az új évezredet indító esztendőben, 2001 folyamán – januártól októberig – írtam ezt az első, kizárólag szimfonikus zenekarra szánt művemet. Lemondtam a hangszeres vagy énekes szólistákról, egy énekkar vagy egy operai társulat közreműködéséről; mindarról tehát, ami több évtizedes műfajválasztásaimat jellemezte. (Így jöttek létre a versenyművek, kantáták, oratóriumok, operák. Első szimfóniám is vonószenekarra készült.)
Megtartottam a klasszikus mesterek által kimunkált ciklikus alapelvet, ami azt jelenti, hogy négy, egymástól elkülönülő tételben fogalmazódik meg mindaz, amit zeném a küzdés, az öröm, keserűség, játék vagy éppen a fájdalom ürügyén képes körüljárni. Művészi hitvallásom fundamentuma a dallam primátusának feltétel nélküli elismerése. A zenei szövet minden további alkotóeleme: az ellenpont, a harmónia, a ritmus, a hangszín, a tempó – hol egyszerűen, hol végtelenül bonyolultan – csupán a nyíltan vagy rejtőzködve, de szüntelenül jelenlévő dallamok által meghatározott hangzó térben képes folyamattá alakulni.
A II. szimfónia négy tétele:
I. A bevezetés (Moderato 4/4) konok, dinamikai szélsőségekben menetelő basszus-mozgása fölött alakul ki az a polifón dallamszövevény, amely elvezet a tétel legfontosabb gondolatait hordozó (Allegro moderato 6/8) szakaszhoz. Három jellegzetes téma: egy indulatos, egy szinte naivan egyszerű, egy pergően gördülő, szinte bohóckodó anyag viaskodik egymással. Rövid Coda zárja a tételt.
II. Largo 2/2. Az első szakaszban a vonósokra fogalmazott polifón, meditatív anyag törekszik egy “végtelen dallam”-nak a mélységből a magasságig hatoló megvalósulására. A második rész korálvariációt idéz, panaszos fúvós-szólókkal. A záróütemek egyesítik a két gondolatkört.
III. Scherzo. Allegro moderato 6/4. Robusztus tánc, de nem az agresszív, hanem inkább a jókedvű mozgás modorában. Nem tudtam megállni, hogy a timpani-szólóban ne emlékezzek a Beethoven IX. Scherzójának dübörgésére. A Trio a klasszikusoktól tanult szemérmesebb hangot üti meg. A régi “szabályokat” megtartó visszatérés is elhangzik.
IV. Finale. Halk bevezetés (Allegro 4/4) után erőteljes, játékos, ütőhangszer-szólókkal tarkított forgataggal jelzem, hogy nem vesztettem el a reményt: az élet szép és nagyszerű dolog.
A II. szimfóniát Hamar Zsolt lelkesítő buzdításának köszönhetően írtam meg. Természetes tehát, hogy Neki ajánlom.