I. Moderato
II. Adagio
III. Adagio – Allegro

A zeneszerző utolsó versenyműve, 1967-ben készült, David Ojsztrah 1968-ban esedékes 60. születésnapjára.

Sosztakovics (1906-1975) súlyos szívbetegségének diagnosztizálása, 1966 után egy-egy új mű komponálást azzal a félelemmel kezdte el, hogy vajon be tudja-e majd fejezni, nem bénul-e le a jobb karja vagy nem vakul-e meg (látása is ijesztő sebességgel kezdett romlani). Az utolsó évek darabja közt egyre „gyakrabban bukkannak fel az önmaga számára írt rekviemek” Bár a cisz-moll hegedűverseny az utolsó időszak felszabadultabb tónusú művei közé tartozik, a komor, szemvető hangvétel ebből a kompozícióból sem hiányzik. A választott hangnem (cisz-moll) több olyan műre is utal, mely különösen fontos volt Sosztakovics számára. Beethoven egyik kései vonósnégyesére (op. 131), Mahler 5. szimfóniájára, és leginkább Prokofjev 7. szimfóniájára kell gondolnunk. A kompozíció felépítése a klasszikus mintákat követi. Szonáta formájú első tétele egy igen komplex szövésű kadenciában kulminál. A háromrészes Adagio centrumában is egy kadencia áll, a zárótétel pedig rafináltan szerkesztett rondó, lassú bevezetéssel, az utolsó epizód előtti nagy – ironikus gesztusoktól sem mentes – szólóval.