Ibéria

I. Par les rues et par les chemins. (Utcákon, utakon.) Assez animé
II. Les parfums de la nuit. (Az éjszaka illatai.) Lent et réveur
III. Le matin d'un jour de fete. (Ünnepnap reggele) Dans un rythme de marche lointaine, alerte et joyeuse

 

A tenger 1905-ös bemutatójakor Debussy (1862-1918) arról a tervéről tájékoztatta kiadóját, hogy hármas sorozatot komponálna Images (Képek) címmel. A tervezett tételek (I. Gigues; II. Ibéria; III. Rondes de printemps) közül a két szélső, a Gigues és a Tavaszi körtánc a barokk szvitekkel mutat rokonságot, míg a középső spanyolos zsánerkép. A terv sokáig csak terv maradt, 1908-ra az Ibériával készült el. A háromtételes szimfonikus alkotás hagyományos tempókarakterű (gyors – lassú – gyors) részekből áll, a dramaturgia két napot és a köztük eltelt éjszakát jeleníti meg. Az első tétel, melyet De Falla a sevillanák típusába sorolt, egy mozgalmas, páratlan ütemű tánc karakterét viseli magán. Szerkezete szabadon formált rondó. A klarinéton bemutatkozó gondtalan főtéma a Debussyre jellemző variáló, transzformáló eljárásokon keresztül folytonos változásban van, a felismerhetőséget biztosító ritmus megtartása mellett sajátos skálákkal (pl. egészhangú skálával) párosul. A második tétel címében Baudelaire egyik verssorának (Les sons et les parfums tournent dans l'air du soir -A hangok és az illatok szállnak az esti légben) emléke kísért. A vers, melyet korábban Debussy megzenésített, az Ibéria után komponált egyik zongoraprelűdjének is ihletője volt. Ezt a varázslatos éjszakai zenét a legplasztikusabban De Falla jellemezte: “andalúziai éjek részegítő bűvölete”. A vonósok távolból, “mintegy függönyön átszüremlő, lassú és lebegő habanera-tánca fölött a fúvó-szólamokban élesebb rajzú, arabos dallamfoszlányok úsznak. 1907 őszén, a zenekari Images-sorozaton dolgozva, írta Debussy Durandnak: …egyre inkább meggyőződöm arról, hogy a zene lényege szerint nem olyan dolog, ami szigorú és hagyományos formában folyhat le. A zene színekből és ritmizált időből áll. Az Ibéria második tétele mintegy zenei megvalósulása ennek a gondolatnak. Az első tétel még formázhatta a hagyományos rondómodellt. A második szerkezetét már sokkal inkább “réteges”-nek mondhatnók, részint egyidejű, többsíkú folyamatában (mint az első tétel trió-részében), részint egymásutánjában, ahogyan zárt szerkezeti szkéma nélkül szabadon követik egymást az éjszaka hangjai.” (Ujfalussy József).
 A harmadik tétel megszakítás nélkül követi a másodikat. “Nem is képzeli, milyen természetesnek hat az éjszaka illatainak és az ünnepnap reggelének összekapcsolása; olyan, mintha nem is írva volna. És az egész emelkedés, az emberek és a dolgok ébredése (…) ott van egy dinnyeárus és suhancok, akik fütyülnek: nagyon is világosan látom őket. (…) És mégis, látja hogy tévedhet az ember! Vannak, akik ezt valamilyen szerenádnak fogták fel.”
 “Azt hisszük, Debussy idézett sorai felhatalmaznak bennünket arra, hogy a felvonulásban észrevegyük a spanyol város más alakjait, az utcai hegedűst vagy – ahogy De Falla látta – a gitár- és bandurria-zenekar felvonulását. Zeneszerzők különösen méltányolják Debussy hangszerelési ötletét, ahogyan a hegedűket és brácsákat karra véteti, és úgy pengetteti, mint a gitárszerű pengető hangszereket.” (Ujfalussy József)