I. (g-moll) szimfónia, „Téli álmodozás”, op. 13

I. Álmok egy téli utazásról – Allegro tranquillo

II. A vigasztalanság földje. A ködök földje – Adagio cantabile ma non tanto

III. Scherzo. Allegro scherzando giocoso
IV. Finale. Andante lugubre – Allegro maestoso
 

A moszkvai új konzervatórium 1866-ban nyílt meg, a zeneelmélet professzori katedrájára a huszonhat éves Csajkovszkij (1840-1893) kérték fel. A hirtelen életmódváltás, az iskolai kötelmek és a megszaporodott feladatok közepette komponálja első szimfóniáját. Valósággal önkívületi állapotban dolgozik, álmatlanság és súlyos fejfájás gyötri, mind szellemileg, mind fizikailag a végzetes összeomlás felé sodródik. Orvosa végül teljes kikapcsolódást ír elő. Az elkészült szimfóniát természetesen megmutatja mesterének, Anton Rubinsteinnek, aki kíméletlenül megbírálja a munkát és nem hajlandó műsorra venni. Amikor Csajkovszkij átdolgozva ismét elküldi neki, csak a II-III. tételt mutatja be egy pétervári hangversenyen, ezzel is „elősegítve” a darab bukását A teljes mű majd csak 1868-ben kerül közönség elé. A Csajkovszkij-irodalom nagy sikerként értékeli, de a mű második előadására meglepő módon csak 15 év múlva kerül sor.

            A zeneszerző testvére, Mogyeszt arról számolt be, hogy Csajkovszkij sem korábban, sem később nem dolgozott olyan intenzitással művein, mint épp első szimfóniáján. Legkorábban a scherzóval készült el, régebbi zongoraművének, a cisz-moll szonátának részletét mentette át a szimfóniába. A trió-szakasz újonnan szerzett anyag, Csajkovszkij első zenekari keringője. A fináléban egy akkoriban közismert tavaszköszöntő orosz dalt dolgozott fel. A programcímekkel is ellátott első két tétel teljesen új és vendéganyagot sem tartalmaz.

Az orosz kortársak mellett döntő hatást gyakorolt Csajkovszkij szimfóniájára Mendelssohn és Schumann zenéje. Tudjuk, hogy az 1866-os nyarat az Olasz szimfónia és több Schumann-darab (I. és III. szimfónia, A Paradicsom és a Péri) tanulmányozásával töltötte. A kutatók egybehangzó állítása szerint a Mendelssohn-hatás különösen nyilvánvaló nyomot hagyott a Téli álmodozás partitúráján. A nyugati hatás jelentőségét nem vitatva Daniel Zhitomirsky azt hangsúlyozza, hogy a szimfónia témája és hangvétele „kibogozhatatlanul kötődik az orosz élethez és az orosz népzenéhez”.