I. Adagio molto – Allegro con brio
II. Andante cantabile con moto
III. Menuetto. Allegro molto e vivace
IV. Adagio – Allegro molto e vivace

Üstökösszerű zeneszerzői pályaindulásához mérten Beethoven csak meglepően későn, majd’ harminc esztendősen írta meg első szimfóniáját. E tény hátterében egyfelől a „külső inspiráció” (vagyis prózaibban: egy megrendelés) hiányát sejthetjük, de emellett alighanem bizonyos belső gátlás is szerepet játszhatott: az egyre elismertebb, de egyelőre mégis csupán feltörekvő zeneszerző mintha tudatosan maradt volna távol azoktól a legmagasabb esztétikai rangú hangszeres műfajoktól, amelyekben a nagy mintaképek, Haydn és Mozart legnagyobb remekműveivel kellett volna versenyre kelnie. (Így például első vonósnégyes-sorozatát, az op. 18-at is csupán a szimfóniával párhuzamosan fejezte be.) E bizonyítási vágynak megfelelően az Első szimfónia, Beethoven későbbi hallatlan újításaihoz mérve, még az elődök zenei világában mozog (mintegy dokumentálva, hogy „már ezt is tudom”) – egyes elemeiben azonban természetesen felcsillannak az ifjú titán valódi, saját „oroszlánkörmei” is. Így például mindjárt az első tétel bevezetésének indítása merész újítást jelent a maga nem C-, hanem F-dúrba illő nyitóakkordjával, s jellegzetesen beethoveni az ezt követő gyors főrész harcias „szuronytémája” is. A második tétel fúgaszerű, imitációs indítása ezzel szemben mintha kifejezetten archaizáló szándékról tanúskodna, ami talán összefügg azzal a ritkán emlegetett ténnyel, hogy a művet Beethoven annak a van Swieten bárónak ajánlotta, aki szűk két évtizeddel korábban többek között Haydnt és Mozartot ismertette meg Bach addigra némileg feledésbe merült kompozícióival. Ismét újdonságot hoz a harmadik tétel, amely csak nevében „Menuetto” – valójában már sokkal inkább a későbbi száguldó beethoveni scherzók rokona. A befejező Allegro pedig mintha megint a múltba fordulna: a patetikus lassú bevezetés váratlan iróniával a gyors főtémát bevezető skálamenetté „laposodik”, s e humoros indítás az egész tételt a haydni szellem fényével ragyogja be.