„A millenniumra készülődve szerettem volna olyan művet írni, amely egyszerre európai, és a magyarság őstörténetére is utal.” – nyilatkozta Balassa Sándor a Nemeskürty István millenniumi kormánybiztos által rendelt, 1999-ben befejezett Hunok völgye című szimfonikus költeményéről. A művet a Pécsi Szimfonikus Zenekar játszotta először, Howard Williams vezényletével. A szimfonikus költemény címe egy svájci völgyre utal: Val d’Anniviers lakóiról feltételezik, hogy az Attila seregeiről a catalaunumi ütközet után levált hunok leszármazottai. Balassa az 1980-as években járt ott, és magával ragadták a látottak. Mindez zeneszerzői stílusának fokozatos változásával is egybeesett: az 1970-es évek második felétől kezdve az új tonalitást és a magyar zenei kultúra nemzeti hagyományait keresi műveiben.

Balassa Sándor eredetileg a nyitány műfajmegjelölést választotta, ugyanis a mű nagyformája a francia barokk ouverture-ére emlékeztet. Az első, lassú szakasz (Adagio sostenuto) kezdetén rézfúvós hangszerek fanfárja vezeti be a vonósokon kibontott pentaton ízű dallamokat. A zeneszerző szerint ez a szakasz a tájat, magát a völgyet mutatja be. Ezzel szemben a völgyben élő emberekre fókuszál a második, táncos gyors szakasz (Allegro). Ennek hátterében világosan érezhető a magyar népzene, még ha nem is népi dallamok feldolgozását halljuk. Az első szakasz visszatérésében új hangszínek variálják a már ismert motívumokat, és a szimfonikus költemény a táncos gyors szakasz rövid visszaidézésével zárul.