Hat zenekari dal, op. 8

1. Natur – A természet (Heinrich Hart verse)
2. Das Wappenschild – A címerpajzs (“A fiú csodakürtje” című gyűjteményből)
3. Sehnsucht – Vágyódás (“A fiú csodakürtje” című gyűjteményből)
4. Nie ward' ich, Herrin, müd – Még soha meg nem untalak szeretni (Francesco Petrarca verse)
5. Voll jener Süsse – Nem mondható édességgel telítve (Francesco Petrarca verse)
6. Wenn Vöglein klagen – Ha kismadár nyögését (Francesco Petrarca verse)

 

Schönberg 1903 nyarán Berlinből visszaköltözött Bécsbe. Zeneszerzői fejlődése szempontjából sikeres, karrierje építése szempontjából sikertelen másfél évet hagyott maga mögött. Bécs változást hozott. Személyesen is megismerkedett Mahlerrel, 1904-től tehetséges tanítványai lettek (a huszonegy éves Anton Webern, a tizenkilenc éves Alban Berg és a tizennyolc esztendős Erwin Stein).

 

A Hat zenekari dal komponálását 1903 novemberében a “Wappenschild” című dallal kezdte. Néhány elemzője szerint a ciklus legelőbbre mutató darabja. Hangnemi instabilitása, hektikus gesztusai, áttört, gazdagon ellenpontozó zenei szövete jelzi az érlelődő Schönberg-stílus legfontosabb karakterjegyeit. Különösen izgalmasan és eredetien, Debussytől teljesen eltérő módon kezeli a kromatikus és az egészhangú skála-kivágatok kontrasztjában rejlő lehetőségeket. Egy hónappal később kezdett hozzá a “Natur” megzenésítéséhez. Ez az igen megragadó és nemesen zengő dal áll legközelebb Wagner világához, s talán ebben a dalban ragadható meg legkevésbé Schönberg személyes stílusa. Ezt kifogásolhatta néhány kritikusa, s egy évtizeddel később maga Schönberg is.

 

A ciklus folytatása 1904 nyarán vett újabb lendületet, ekkor készült a három Petrarca-dal, majd 1905-ben a “Sehnsucht”. Ez utóbbi a sorozat legrövidebb dala, rafinált egyszerűsége, ländler-karaktere Mahlert juttathatja eszünkbe.
Az ősbemutatóra a mű komponálása után egy évtizeddel, 1914-ben került sor, Prágában. A karmester Alexander Zemlinsky volt, az énekszólamot Hans Winkelmann hőstenor – Bayreuth első Parsifaljának, Hermann Winkelmannak a fia – adta elő. Schönberg ekkor már messze maga mögött tudta a Hat zenekari dal zeneszerzői stílusát és igen tárgyilagosan, kritikusan szemlélte e viszonylag korai kompozícióját: “A hatból négy dalomat fontosabbnak tartom, mint a másik kettőt (“Natur” és “Sehnsucht”) – ha egyáltalán személyes vonzalmaimról szabad nyilatkoznom. A leghatásosabb kétségtelenül a “Wappenschild”, de szerintem legjobban a Petrarca-dalok sikerültek” – írta egy levelében a prágai premier előtt. A koncert után sem változott meg lényegesen a véleménye, s az alábbi sorrendet állította fel. “A legjobb és leghatásosabb a “Wenn Vöglein klagen”, aztán a “Voll jener Süsse” majd a “Wappenschild” következik. A “Natur” és a “Nie ward' ich, Herrin” sem a szöveg megragadása, sem a megzenésítés módja szempontjából nem kielégítő.”