Hat könnyű zongoradarab, op. 19 – Kocsis Zoltán hangszerelése

I. Leicht, zart II. Langsam III. Sehr langsam IV. Rasch, aber leicht V. Etwas rasch VI. Sehr langsam

 

A zongoradarabokat Schönberg  kerek tíz esztendővel a dodekafón kompozíciós módszer feltalálása előtt komponálta. Az első ötöt 1911 februárjában (ha hihetünk a kéziraton olvasható dátumnak, az ihlet lázában, egyetlen nap alatt, 19-én), az utolsót valamivel később. Mindegyik aforisztikus tömörségű alkotás. A legterjedelmesebb az első – de ez sem több a Wiener Urtext kiadványban egyetlen, kicsit sűrűbben szedett oldalnál. Zenei anyaga rapszodikusan változatos, expresszív, némi üggyel-bajjal azonban kimutathatja az elemző az egyes alakzatok, dallamtöredékek, harmóniák közti rejtett közös nevezőt, egy terc-szekund hangközből álló alapmotívumot. A második darabban az ismételgetett nagyterc-hangköz (g-h) ad valamiféle viszonyítási pontot. Ettől távolodik el a zene, és érkezik nagyjából a kétharmadánál egy különös, két szűkített hármashangzatból összetevődő disszonáns akkordhoz. Ezután ismét megszólal a g-h terc. Az eredeti zongoramű balkéz-szólama lassan lefelé lépeget, egészen a C-dúrt sejtető “c-e” tercig. Ehhez olyan akkord csatlakozik zárásként, amely a “g-h”-t is magában foglalja, és a korábbi két szűkített helyett két bővített hármasból áll. A harmadik darab érdekessége a kétféle dinamika. Az egyik réteg erőteljes, hangos, a másik baljós pianissimóval kezdődik. A negyedik tétel egyfajta capriccio. A végén a kezdeti dallam hangzik fel, szinte felismerhetetlenül eltorzítva, felgyorsítva. Az ötödikben nincs semmiféle ismétlés. Folyamatos zenei prózát hallunk. A hatodik talán a legkülönösebb. Két akkord ismétlődik, majd parányi dallamfoszlány szól. Egyre újabb hangok csatlakoznak az elhangzottakhoz. Utolsóként – tizenkettedikként – a cisz. Erre szinte felhívja a figyelmet egy nagy hangközugrás. Majd visszatér a kezdeti két harmónia, s két mély hang zárja le a meghökkentően egyszerű darabot. A kéziratban a kompozíció mellett egy dátum olvasható: 1911. május 18. Gustav Mahler halálának napja.

 

Kocsis Zoltán a hangszerelésről:
Az átdolgozás, amely 1996-ban, a Forrás Kamarazenei Műhely megrendelésére készült, híven követi az eredeti szöveget. Kárpótolja a hallgatót az a színkombináció, amelyet elsősorban az határoz meg, hogy a kis együttesben minden hangszernek szólisztikus szerepe van. A tételek különböző karaktereit a különféle ütőhangszerek meglehetősen ökonomikus szerepeltetése is aláhúzza.