Ez a hármas sorozat ismét csak arról tanúskodik, „mennyi mesterségbeli tudást és művészi invenciót fektetett Mozart még ezekbe a szerény” táncdarabokba is, ahogy Stanley Sadie fogalmaz az új Grove lexikon Mozart szócikkében. A D-dúr hangnemű első darabot a skálamozgás uralja. A főrészben a diszkant skálái mindig lefelé, a basszuséi felfelé irányulnak, a trióban viszont éppen megfordítva. A G-dúr német táncban egymást érik a váratlan megoldások. A főrész különlegessége a diszkant és a basszus szólama közti imitáció, amelyből – a második nyolc ütemben – egy szabályos alsószeptim-kánon alakul ki. A trióban a vonósok pengetett játéka frissíti a hangzást, majd a fafúvók felfelé haladó kromatikus szólama kelt szokatlan hatást. A záró, C-dúr darab (Die Schlittenfahrt) egy téli szán-utazás hangjait idézi fel: a trióban két postakürt és öt száncsengő szólal meg. A sorozatot hosszú coda kerekíti le, amelyben ismét szót kapnak e szokatlan instrumentumok.