A Hamupipőke című balettet Prokofjev 1940 és 1944 között komponálta; bemutatójára azonban csak a háború befejezése után, 1945 novemberében kerülhetett sor a moszkvai Nagy Színházban, a címszerepben Galina Ulanovával. A siker olyan nagy volt, hogy a darabot 1946 áprilisában másodszor is színre vitték, és a balett zenéjéből a zeneszerző még ugyanebben az évben három különböző zenekari szvitet állított össze. Az 1. szvithez a balett első két felvonásának részleteit használta fel. A legtöbb esetben jelentősen átdolgozta, illetve kiegészítette az eredetit, nem egyszer a balett több különböző számának zenei anyagát gyúrta össze egyetlen tétellé, s a részletek sorrendje sem mindig követi a színpadi történés időrendjét.
Az első két felvonás tartalma: I. Hamupipőke bálba készülődő mostohanővérei egy vállkendőt varrnak, ám összevesznek azon, hogy ki viselje, s végül kettétépik. Egy menedéket kérő koldusasszony lép be, akit a mostoha és lányai ki akarnak dobni, Hamupipőke azonban felajánlja neki a saját helyét a tűznél, és egy pár régi cipőt. Az asszony távozik, majd anya és lányai egy rövid tánclecke után elindulnak a bálba. A koldusasszony, aki valójában Tündér-nagymama, visszahozza az üvegcipőkké változott lábbeliket. Összehívja a négy évszak tündéreit, s Hamupipőke szegényes öltözékét gyönyörű báli ruhává, egy tököt hintóvá, az egereket lovakká, a szöcskéket és szitakötőket lakájokká változtatják. De a tündér figyelmezteti Hamupipőkét: a varázslat csak éjfélig tart, utána az üvegcipők kivételével minden visszaváltozik azzá, ami eredetileg volt.Tizenkét törpét bíz meg azzal, hogy éjfélkor emlékeztessék erre a lányt. II. A Herceg, aki ezen a bálon szeretne menyasszonyt választani magának, nem táncol senkivel mindaddig, amíg Hamupipőke meg nem jelenik. Együtt táncolnak, majd frissítőként a Herceg három narancsot kínál a lánynak, aki kettőt a mostohanővéreinek ad. Éjfélkor a törpék előugrálnak a kastély nagy órájából. Hamupipőke hanyatt-homlok rohan ki az éjszakába, s közben elveszíti a fél cipőjét. A Herceg elhatározza, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem találja a cipőpárját.
A szvit tételei: 1./Bevezetés. A balett két fontos motívumát előlegezi: a tétel elején és végén a szegény, szolgasorban tartott Hamupipőke dallamát, középső részében pedig, a hárfa és a brácsák zsongó kíséretével a bálról álmodozó lány témáját. 2./Pas de châle. A mostohatestvérek groteszk tánca a kendő két felével, majd báli duettjük a narancsokkal. 3./Perpatvar. A tánclecke bevezető futamai után akét nővér civakodása a kendő fölött. 4./A Tündér-nagymama és a Tél tündére. A Tél tündérének táncát a Tündér-nagymama két megjelenése szakítja meg.

5./ Mazurka. A színpadon a Herceg belépését megelőző tánc. A tétel első felének zenei anyaga azonos a balettével, ám a Herceg megjelenése ezúttal –a többször ismételt, figyelmet parancsoló fúvós-szignál ellenére – elmarad. 6./Hamupipőke a bálba megy. A tétel két részre tagolódik: először a bálba induló izgatott zenéje, majd a bálban előadott tánca (klarinétszólóval bevezetett keringője) hangzik fel. 7./Hamupipőke keringője. Valójában Hamupipőke és a Herceg táncának szenvedélyes zárószakasza. 8./Éjfél. A nagy óra számlapja kivilágosodik: mindjárt éjfél! Halljuk a másodpercek kopogását, s azután a tizenkét óraütést. A rövid lezárás Hamupipőkének a bálról álmodozó témáját idézi vissza, diadalmas tutti-hangzással: a színpadon ott áll a Herceg, kezében a fél pár üvegcipővel…