Gyermekjelenetek (Kinderszenen) op. 15

“Amióta csak gyermekként játszottam Schumann Kinderszenen-jét, a fülemben mindig ott csengett a „hangszerelés” is. 2010-ben Schumann születésének bicentenáriuma végül megadta számomra azt az inspirációt, hogy megvalósítsam fiatalkori  ”álmomat”.

A Kinderszenen megindító főhajtás a gyermekkor egyetemes és örökkévaló emlékei előtt a felnőtt ember nosztalgikus perspektívájából. Az op. 68-as  Ifjúsági albummal ellentétben a Kinderszenen-t nem arra szánta szerzője, hogy gyermekek játsszák. Schumann maga emlékeztetett rá, hogy a tizenhárom festői címet utólag adta a daraboknak, annak érdekében, hogy szubtilis asszociációkat idézzen fel az előadóban. Miközben ennek az ábrázoló ciklusnak a hangszerelésén dolgoztam, meg akartam őrizni, sőt hangsúlyozni akartam Schumann három különböző személyiségét, amelyek oly nyilvánvalóak ebben a 13 különféle miniatűr karakterdarabban: a férfias, impulzív és szilaj Florestan, az álmodozó, nőies Eusebius, valamint a racionális és világosfejű Raro. Eképp a fényes Rezek segítenek a Florestan-tételek kiemelésében, gyöngéd fafúvós szólók és álmodozó vonósok jellemzik az Eusebus- tételeket, és a teljes zenekaron szólalnak meg a „földhözragadtabb” Raro-darabok. Mindössze egyetlen szerkezeti változtatást engedélyeztem magamnak a ciklus legvégén: 14. tételként megismételtem a 6. tételt (Fontos esemény), ami a teljes mű Epilógusaként hangzik el újra, ezúttal G-dúrban, ami a szimfonikus zenekarra hangszerelt mű alaphangneme.

A műnek két különböző hangszerelése kapható a KALMUS kiadónál: az egyik szimfonikus zenekarra, a másik pedig kamarazenekarra.”    Yoav Talmi (magyarra fordította: Kaizinger Rita)

A tételek: 1. Idegen tájakról és emberekről, 2. Különös történet, 3. Fogócska, 4. Esdeklő gyermek, 5. Teljes boldogság, 6. Fontos esemény, 7. Álmodozás, 8. A kandallónál, 9. A vesszőparipa lovasa, 10. Majdnem túl komolyan,

11. Megfélemlítés, 12. Az elszunnyadó gyerek,  13. A költő szól