Gajane

I. szvit: 1. Kardtánc; 2. Ajse tánca; 3. A rózsa-leányok tánca; 4. Kurd tánc; 5. Bölcsődal; 6. Ifjú kurdok tánca; 7. Változatok; 8. Lezginka
II. szvit: 1. Orosz tánc; 2. Bevezetés; 3. Gajane Adagiója; 4. Tűz




Nemzeti forma – szocialista tartalom: a szocialista realizmus e definíciója a harmincas-negyvenes évek Szovjetuniójában, illetve a szovjet fennhatóság alá kerülő Kelet-Közép-Európában számos művészetideológiai fejtegetés kiindulópontjául szolgált. Az 1942-ben született Gajane “nemzeti formáját” az örmény népzenei alapok biztosítják, a szocialista tartalom pedig a szüzsében (szövegkönyv: K. N. Gyerzsavin) érhető tetten. (A szovjet-örményországi kolhoz dolgos hétköznapjait az ellenséges tevékenységet folytató, horribile dictu csempészekhez csatlakozó Zsiko zavarja meg. Zsiko felgyújtja a kolhozt és felesége – Gajane – valamint leányuk életére tör. Gyilkos terveiben azonban megakadályozza Kazakov, aki a gaztevő méltó megbüntetése után feleségül veszi Gajanét.) Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kései harmincas évek és a “nagy honvédő háború” időszakának hazafias és háborús kantátáihoz képest e balett cselekménye voltaképpen kevéssé volt “aktuálpolitikus.” A Gajanét a keletkezés évében, a leningrádi Kirov Színházban mutatták be. Hacsaturján (1903-1978) e művéért nyerte el második Sztálin-díját. A kései recepció számára a mű születésének zenepolitikai körülményei persze csak történeti adalékkal szolgálnak – a hallgatónak ezektől függetlenül kell megítélnie és saját kánonjában elhelyeznie a huszadik századi folklorizmusok e jellegzetes és elemi hatásokat koránt sem nélkülöző képviselőjét.