G-dúr fuvolaverseny, K. 313

 

Wolfgang Amadeus Mozart: G-dúr fuvolaverseny, K313
I. Allegro maestoso
II. Adagio ma non troppo
III. Rondo. Tempo di Menuetto
 

Mozart (1756-1791), édesanyja társaságában 1777-78-ban hosszabb európai útra indult. A salzburgi lehetőségeknél kecsegtetőbb állás reményében több-kevesebb időt töltött el Münchenben, Mannheimben, Párizsban és Versailles-ban. Az elszakadás szempontjából az út egyértelmű kudarc volt, s amikor édesanyja váratlanul meghalt Párizsban, Mozart elkeseredetten indult vissza szülővárosába. Mindazonáltal a 15 hónapos távollét alatt sokat komponált; az utazás során befolyásos műkedvelők, alkalmi ismerősök, vagy az adott város politikai-művészeti életében jól pozícionált személyek igényeit kielégítő művek születtek.

Mannheimben ismerkedett meg a holland származású Ferdinand De Jean-nal (Dechamps). A kedvtelésből fuvolázó, igen jómódú férfiú – Mozart állítása szerint – 200 forintot ígért különböző fuvolás-darabokért: az ő felkérésére készült el két fuvolaverseny és két fuvolanégyes, valamikor 1778 januárjában és februárjában. A művek pontos datálása az eredeti kéziratok hiánya miatt nem lehetséges, ám azt tudjuk, hogy De Jean megbízása eredetileg három fuvolaversenyre és négy kvartettre szólt. Mozart nem készült el, így a remélt honorárium felét meg sem kapta, De Jean pedig nem várhatott tovább, február közepén elutazott Párizsba.

            A befejezett darabok viszonylag lassan, nem „mozarti” tempóban alakultak ki. Miután Mannheimben a remélt álláslehetőségek közül egyik sem valósult meg, Mozart stratégiát váltott. Takarékosabb életmódra rendezkedett be és szinte mindennemű munkát elvállalt. Elsősorban tanított, valamint alkalmi felkérésekre komponált. Idejét és energiáját valósággal kiporciózta. A fuvoladarabokat is „maradék időben” komponálta, nem is csoda, hogy a teljes megrendelést időhiány miatt nem tudta teljesíteni. Ráadásul épp ezekben a hetekben egyre sűrűbben látogatta Fridolin Weber házát, elsősorban 16 éves leánya, Aloysia Weber miatt. (Később a húgát veszi majd feleségül…)

E zaklatott időszak bizonyos tekintetben nem hozott újat, Mozart arra kényszerült, hogy rutinszerűen, bevált stratégiával komponáljon. E szempontból említhetjük a fuvolaversenyeket is, melyek stilárisan alig-alig különböznek az 1775-ös hegedűversenyektől. Más tekintetben viszont óriási előrelépést jelent ez az időszak: Mozart megérezte, hogy kötött állás nélkül, „szabadúszó” zeneszerzőként is képes fönntartani magát.