Frenesia 2, zenekarra

Dan Dediu (1967) napjaink egyik legtöbbet foglalkoztatott román zeneszerzője, a Bukaresti Nemzeti Zeneművészeti Egyetem rektora. Bukarestben és Bécsben tanult zeneszerzést, később a párizsi IRCAM-ban bővítette tapasztalatait az elektroakusztikus zeneszerzés terén. Termékeny komponista, száz feletti opusszámot tartalmazó műjegyzékében operák, kantáták, szimfonikus művek – közte négy szimfónia –, versenyművek, kamarazene, dalok egyaránt megtalálhatók. Műveivel számos versenyen nyert díjat, többek között Magyarországon is. Zeneszerzői tevékenysége mellett koncertező szólózongoristaként is működik, valamint de rendszeresen tart előadásokat zenetudományi konferenciákon.

 
A 2012-ben komponált Frenesia 2 című, szűk tízperces zenekari rapszódia egy újragondolt, több szempontból újraírt változata Dan Dediu 12 évvel korábbi Frenesia (olaszul: őrület, izgatottság) című zenekari művének. A Frenesia 2 a román zenekultúra metaforája: ragyogó hangszerelés és élénk, erőteljes dallami inspiráció vegyül benne spontaneitással és lendületes zenei gondolatokkal. A rapszódia műfaji sajátosságainak megfelelően két ellentétes alaphangulat uralja, ám ez esetben ezek nem különülnek el egymástól lassú és gyors tételekre, hanem végig jelen vannak a műben, ezáltal szoros egységbe vonva a különböző szakaszokat. Az egyik egy csillogóan hangszerelt rövid, ereszkedő-emelkedő vonalú gyors futam a magas regiszterben (egyfajta nevetés), míg a másik egy nosztalgikus, mély fekvésű dallam, amely a tradicionális román népzenei doina elégikus hangvételét idézi. E két motívum váltakozása, illetve együttes használata a kifejezés két végleges pólusának, az örömnek és a bánatnak, nevetésnek és sírásnak különleges együttállását hozza létre.

 
Dediu a mű főbb zenei témáit a román népzene különböző rétegeiből kölcsönözte: egy moldáv hora, két erdélyi karácsonyi dallam, valamint egy-egy havasalföldi és dobrudzsai táncdallam kapott helyet benne. A zeneszerző e témákat egyéni variációs technikáját alkalmazva olvasztja egybe, ennek eredményeként zenei képek sorozata jön létre, három jól elkülönülő szakaszba rendezve. Mindegyik kép különböző hangulatú, s egy-egy általános sémán alapszik, ugyanakkor át- és átszövi őket a két alapmotívum. Ezáltal az életerős, táncos hangulatú zenék mögött mindvégig ott rejlik a tragikus háttér, így születik meg – a zeneszerző szavaival élve – „egy ironikus rapszódia rossz lelkiismerettel”.
Dan Dediu Frenesia 2 című műve az Európai Rapszódia zeneszerzőverseny díjnyertes alkotása.