Figaro házassága – nyitány, K. 492

A maga idejében a Figaro házassága “veszélyes” műnek számított, mivel nyíltan megkérdőjelezte a kor társadalmi konvencióit. Pierre Augustin Caron de Beaumarchais 1781-ben írott drámáját, amelyen Mozart operája alapszik, arisztokrácia-ellenes nézetei miatt a bécsi cenzúra betiltotta. Figaro, a sevillai borbély gondolatai már a francia forradalmat előlegezték, mely végül 1789-ben tört ki. Mozart szövegírója, Lorenzo da Ponte, enyhített ugyan a dráma legradikálisabb gondolatain, de még így is éles osztálykonfliktus feszül Almaviva gróf és szolgálói, Figaro és Susanna között; az utóbbiak ravasz cselhez folyamodnak, hogy túljárjanak a gróf eszén.

 

Az opera nyitánya csupa tűz és energia, mely előrevetíti a cselekmény gyors iramát, és ízelítőt ad a heves érzelmekből, amelyek az opera négy felvonását fűtik.