Eugen Suchoň (1908-1993) a 20. századi szlovák zene egyik legjelentősebb alakja. Apja orgonista, édesanyja zongoratanárnő volt, így nem volt kétséges, hogy a fiú milyen pályát válasszon. A Pozsony melletti Bazin ((Pezinok) városkában nevelkedő fiú eleinte mégis a bazini futballcsapat kapusaként tett szert hírnévre. Pozsonyi tanulmányait 1920-ban kezdte el. Zeneszerzés stúdiumait 1931-ben fejezte be. Korai műveiben nem távolodik el túlságosan a későromantika világától, kompozícióinak egyéni hangját a népzenei tónus és a kromaticizmus sajátos kombinációja teremti meg. Kárpáti zsoltár (1937-38) című darabja a szlovák kantátairodalom csúcsa, méreteit és megfogalmazását tekintve inkább zsoltárszimfónia, mint zsoltárkantáta. Bár nem bizonyos, hogy Suchoňt a Kárpáti Zsoltár komponálásánál közvetlenül megihlette a Psalmus Hungaricus, tudjuk, hogy ismerte és nagyra becsülte a Kodály-művet. Sok közös vonása van a két darabnak. Ilyenek a régies stílusrétegek, a motivikus átváltozás elve, a hárfa vagy az anyanyelvi dikció kiemelt szerepe – de mindenekelőtt a monumentalitás, a látomás-jelleg, a himnikusan bizakodó végkicsengés.

A háború után időszak (középső alkotó korszak) emblematikus darabja az 1941-1949-ben komponált opera, az Örvény (Krútňava), mely meghozta Suchoň számára a széles nemzetközi elismerést: a világ a szlovák nemzeti opera megteremtőjét tisztelte benne. (Magyarországi bemutatója 1960-ban volt.)

Zeneszerzői stílusa az 1960-70-es években némileg megváltozott, újabb műveiben a nyugati modernizmus számos elemét felhasználta. Kodályhoz hasonlóan a szlovákiai zenepedagógia vezető egyénisége volt, egyetemi tanár és egy páratlanul újszerű akkordelmélet megalkotója.

Az 1948-ban komponált Fantázia virtuóz hangverseny-darab, mely több tekintetben a háború előtti korszak stílusjegyeit viseli magán.