f-moll zongoraverseny, op. 21.

I. Maestoso II. Larghetto III. Allegro vivace
Chopin két zongoraversenye közül az f-moll kapta a magasabb opusz-számot, jóllehet egy esztendővel előbb készült el, mint az Op. 11-es e-moll kompozíció: még 1829-ben. Szerkezetét tekintve hagyományos, három tételes darab, szonátaformájú elsővel, ábrándos, közepén drámaivá forrósodó lassúval és táncos finaléval. Zenekari szövete nem különösebben érdekes – a nagyzenekarnak Chopin soha nem volt avatott mestere. Annál eredetibb viszont zongoraszólam kidolgozása. Az ezernyi színben ragyogó zongoraszóló gyakran a rögtönzés közvetlenségével hat a hallgatóra. Különösen az utolsó tétel táncos témáiban érezhető sajátos, “lengyeles” íz – a 19. század elején lengyel földön divatos, majd hamarosan Európa nyugatabbi nagyvárosait is meghódító “úrias” polonézek, és “népiesebb” mazurkák hatása.