F-dúr kvartett

1783 novemberében a még nem egészen tizenhárom esztendős Beethoven első külföldi koncertturnéjára indult. Hágában egy hangversenyen lépett fel a nálánál 25 évvel idősebb Karl Stamitz-cal. A fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint Beethoven 63 forintot kapott szerepléséért, míg Stamitznak 14-gyel kellett beérnie. A csodagyerekek ennyivel vonzóbbak lettek volna a közönség számára, mint az érett művészek? Vagy a zongoristáknak volt magasabb a taksájuk a brácsásokénál? Az igazságot talán sohasem fogjuk megtudni.

 

Azt az egyet senki sem állíthatja, hogy Stamitz ne lett volna nemzetközi hírű, beérkezett művész. A híres mannheimi zenekar neveltje volt; apja, Johann Stamitz (1717-1757) alapította a mannheimi iskolát, amely döntő szerepet játszott a klasszikus zene fejlődésében. Karl 1770-ben, Beethoven születése évében hagyta el Mannheimet, és a következő húsz év alatt egész Európát bejárta mint előadóművész és zeneszerző. Vonósjátékos létére igen szerette a fúvóshangszereket, és nagy mennyiségű fúvós kamarazenét írt, melynek egyik példája a jelen kvartett fagottra és vonósokra. Mintha kedélyes beszélgetést hallgatnánk négy jóbarát között, akiknek személyisége különböző, de érdeklődésük hasonló. Együttlétüket sosem árnyékolják be viták vagy nézeteltérések.