Esz-dúr mise (a cappella)

Josef Rheinberger (1839–1901) liechtensteini születésű német romantikus zeneszerző. Életének nagy részét Münchenben töltötte, ahol udvari karmesterként és a müncheni konzervatórium tanáraként tevékenykedett, nevesebb növendéke volt Ermanno Wolf-Ferrari, Engelbert Humperdinck, Richard Strauss és Wilhelm Furtwängler. Zeneszerzői életműve sokszínű: operák, szimfóniák, számos kamarazenei alkotás, kórusművek mellett leginkább orgonadarabok és egyházi kompozíciók szerzőjeként maradt ismert. Egyházi alkotásai olyan zeneszerzőről tanúskodnak, aki a német cecilianizmus szigorú, konzervatív és puritán egyházzenei esztétikájával szembehelyezkedve egyéni úton járt.

Rheinberger 1878-ban komponálta harmadik, Esz-dúr miséjét kíséret nélküli kettős énekkarra. A művet XIII. Leó pápának ajánlotta, aki a dedikációt a következő évben kitüntetéssel hálálta meg. Különleges, intim hangvételt ad a misének, hogy szélső tételei csendesebbek, míg a gyorsabb tempójú tételek a mű közepén kaptak helyet. Rheinberger a Kyrie kezdetén bemutatja a velencei reneszánsz kétkórusos technika romantikus alkalmazását: a két énekkar egymásra felelgetve indítja a művet. Az ezután következő lendületes Gloria és Credo tételekben számos szófestő kompozíciós fordulatot figyelhetünk meg. A lassú Sanctus tétel ismét a két részre osztott énekkar felelgetésére épül, a tétel fokozatosan építkezve érkezik meg a Hosanna in excelsis dicsőítéséhez, mely a táncos lejtésű Benedictus végén variálva ismétlődik meg. A nem egészen fél órányi terjedelmű misét csendes Agnus Dei zárja.