Erdélyi táncok

I. Dudások
II. Medvetánc
III. Finale

 

A kompozíció eredeti alakja, a zongorára komponált Szonatina 1915-ben keletkezett. A fából faragott királyfi komponálásának időszaka ez, de ekkoriban készült a II. vonósnégyes és egy sor népdalfeldolgozás: Román kolinda-dallamok zongorára, Román népi táncok, 15 magyar parasztdal, kórusok és dalok. A népzenekutató és zeneszerző ebben az időszakban különösen intenzíven foglalkozott erdélyi gyűjtéseinek feldolgozásával, a nagyszámú kompozíció arra utal, hogy érdeklődésének homlokterében a román anyag állt. A zenekari átiratot Bartók készítette 1931-ben, bemutatója 1932-ben volt, Massimo Freccia vezényletével.

 

A Szonatinában, a majdani Erdélyi táncokban Bartók öt eredeti dallamot dolgozott fel. Az első tételben két melódiát kapcsolt össze. Az elsőt 1913-ban jegyezte le, egy Hunyad megyei dudástól hallotta. A gyors körtánc-dallamot egy másik, 1910-ben gyűjtött (Bihar megye) dudadallam követi.
A második tétel dallamát egy nagy repertoárral rendelkező cigány hegedűs játszotta el Bartóknak egy máramarosi faluban, Váncsafalván. A hegedűstől nem kevesebb, mint 21 dallamot gyűjtött, és maga a terület is igen gazdag volt: Bartók 13 nap alatt 209 dallamot jegyzett le.

 

A Finale ismét két témát mutat be. Mindkettő román “táncnóta”. Bartók 1944-ben így írta le a Szonatina dallamait: “Eredetileg román néptánc csokrot terveztem zongorára. Ebből válogattam ki három részt és neveztem el Szonatinának. Az első tétel, a Dudások… két tánc, melyet két dudás játszik. A második tétel dallamát, a medvetáncot egy paraszthegedűs játszotta nekem a G és D húron, a két mély húron, hogy jobban hasonlítson a medve hangjához. Általában a hegedűsök az E húrt használják. Az utolsó tétel szintén két népdaltémát tartalmaz, amelyeket paraszt hegedűsöktől hallottam.”