A szerző az alábbi gondolatokat fogalmazta meg a művével kapcsolatban:
„A művet két, a München melletti dachaui koncentrációs táborba tett, néhány évvel ezelőtti látogatás ihlette. Az első alkalommal a feleségemmel és a gyermekeimmel jártam ott, a második alkalommal pedig németországi turnénk során az általam vezényelt Izraeli Kamarazenekar tagjaival. Egy Dachauban tartott emlékünnepségen a zenekar első csellistája J.S. Bach c-moll szólócselló-szvitjéből a Sarabande tételt játszotta.
Az Elégia komponálása közben különböző „kölcsön vett” elemekből építkeztem. Ezek segítségével, kollázs készült a múlt és jelen tovatűnő képeiből. Így felcsendül egy, a gettóban énekelt zsidó dallam („Csillagos ég alatt”), valamint Bach említett Sarabandja is. Az Elégiát indító fúgatéma cantus firmus jellegű megszólalása Gustav Mahler „Gyermekgyászdalok” című ciklusából származik. A „Gyermekgyászdalok” egy másik dallama is elhangzik a mű vége felé, mintegy a csendet és elfogadást sugalló lezárásként.
Az Elégiát a második világháborúban meggyilkolt nagyszüleim emlékére írtam 1997-ben, részben Izraelben, részben pedig San Diegóban.”
Az Elégiát 1997 szeptemberében mutatta be Norvégiában a Bergeni Filharmonikus Zenekar a szerző vezényletével.