Chopin (1810-1849) összesen 19 noktürnt komponált, amelyek közül életében tizennyolcat jelentetett meg, a tizenkilencediket halála után, 1855-ben adták ki. A francia nocturne elnevezést John Field (1782-1837) ír zeneszerző és zongoraművész használta először, általában lassú, inkább nyugodt, mint mozgalmas, zongorára írt karakterdarabok, belső monológok műfaji megjelölésére. A kifejezés olasz megfelelője, a notturno, a 18. században még többtételes, tetszés szerinti hangszerösszeállítású, szabadtéri előadásra alkalmas darabot, „éjjeli zenét” jelentett, így közeli kapcsolatban állt a szerenádokkal, cassazionékkal. Chopin a Clementi-tanítvány Field 18 hasonló műfajú darabjának példáját követve komponálta noktürnjeit, szintén zongorára. Kezdetben hármas (op. 9, op. 15), később kettes csoportokba (op. 27, op. 32, op. 37, op. 48, op. 55, op. 62) foglalta a jellemzően háromrészes dalformában (a-b-a) szerzett darabokat. Általános jellemzőként a mérsékelt tempót, a szélesen áradó, gazdag kromatikával és díszítésekkel ékesített dallamot, az érzékeny harmóniakezelést, a sokszor sejtelmes modulációkat, az expresszív ritmikát és a visszafogott, inkább halk dinamikát említhetjük. A legapróbb részletességgel kidolgozott pedálhasználat a hatások finom árnyalására, érzéki hangszínek választékos kifejezésére ad lehetőséget. A noktürnök középső szakasza rendszerint a kezdő és záró rész kontrasztját képezi tempóban, tonalitásban és karakterben úgy, hogy közben a mű egységét nem bontja meg, annak szerves része marad.

1846-ban készült, és még abban az évben jelent meg a műfaj Mademoiselle de Könneritznek ajánlott utolsó (op. 62) párosa, amelynek második darabja a Lento tempójelzésű E-dúr noktürn. Chopin életében ez az időszak a George Sanddal való 1838-ban kezdődő és fokozatosan baráti viszonnyá hűlő szerelmi kapcsolat végét jelentette. George Sand felnövekedett gyermekei konfliktusok sorozatává tették az együttélést. Különösen fia, Maurice nyilvánította ki a legélesebben ellenérzéseit Chopin személyével szemben, ami állandó feszültséget keltett anya és fia között. 1847-ben George Sand leányának, Solange-nak rosszul sikerült házassága tovább növelte a nézeteltéréseket, és Chopin véglegesen távozott a Sand család életéből. 1846-ban, a végkifejlet felé haladó viharos magánéletből menekülve, Chopin beletemetkezett a munkájába: 4 mazurka, 3 keringő és a 2 noktürn készült el az év folyamán. Az E-dur noktürnben, mintegy a bonyodalmakkal és feszültséggel teli periódus lenyomataként, a műfaj egyik legélesebb ellentétpárt felmutató darabját komponálta. Az Agitato jelzésű középrész zaklatott daktilus ritmusokkal, erőteljes dinamikával szinte szétrobbantja a kezdő szakasz melankóliáját.