Don Juan, op. 20

E rendkívül élvezetes, hatásos és dallamokban bővelkedő kompozícióval az ifjú zeneszerző különösen elégedett volt, a mű egyik próbája után így írt apjának: „Egészen kitűnően megy. Örömmel állapítottam meg, hogy a hangszerelés terén ismét előreléptem. Remekül szól és pompásan hallható minden, még ha borzasztóan nehéz is. A szegény kürtösöket és trombitásokat valóban sajnálom. Egészen belekékültek a fújásba, oly fárasztó a szólamuk. Még szerencse, hogy rövid a darab. A hangzás csoda volt, óriási tűz és bujaság. A műnek itt pokoli hatása lesz.” Cosima Wagner (Liszt Ferenc lánya és Richard Wagner özvegye), aki az 1890-es évektől kezdve egyre nagyobb érdeklődéssel követette Strauss pályájának alakulását, megjegyezte, hogy „A Lenau-féle Don Juanban, mely maga a túlburjánzó unalom, bizonyára nem találta meg érzéseinek forrását, de a téma érdekelte Önt, és eszébe jutott egy csomó ötlet, melyet bámulatra méltó biztonsággal foglalt rendszerbe.”