D-dúr hegedűverseny, op.35

Csajkovszkij Hegedűversenyét 1878 tavaszán komponálta, s jó barátjának, Auer Lipótnak dedikálva jelentette meg. Auer a hegedűszólam bizonyos részeit hangszerszerűtlennek találta és szerette volna átdolgozni, de nem volt rá ideje. Így az 1789 márciusára kitűzött bemutató elmaradt, s híre ment, hogy Csajkovszkij hegedűversenye játszhatatlan… Végül az orosz származású Adolf Brodszkij mutatta be 1881-ben Bécsben, Richter János vezényletével.

A mű 1. tételének formai érdekessége, hogy a hosszú, bravúros kadenciát a szólista nem a tétel legvégén, hanem a kétharmadánál, mintegy a visszatérésre való rávezetésként játssza el. A „Canzonetta” feliratú lassú tételt a fúvósok színpompás hangzású bevezetője indítja, s majd ez vezet rá a szünet nélkül következő fináléra is, amely a nyitótételhez hasonlóan felvonultatja a 19. századi hegedűjáték teljes technikai arzenálját, s könnyed rondótémájával és dudakíséretes, rusztikus epizódjával rendkívül hatásos kicsengést ad a műnek.