Ravel – saját bevallása szerint – a Tombeau de Couperin tételeiben már a komponálás kezdetén hallani vélt bizonyos zenekari hangszíneket, elsősorban az oboáét, amely egyenes úton vezetett el az egyébként eredetileg zongoraműnek induló sorozat négy tételének meghangszereléséhez. Több mint valószínű, hogy az aránylag kis együttesre történő felrakás a darab szélesebb elterjedése miatt lehetett csábító Ravel számára, nem is csodálkozhatunk, hogy ebből a munkából kimaradt a Fuga és a Toccata, az előbbi talán formai, az utóbbi minden bizonnyal hangszerelési okokból. A Fuga – zenei anyagát tekintve – inkább valamiféle középkori consort hangzására emlékeztet, míg a Toccata okvetlenül nagy együttest kíván.

(Kocsis Zoltán)