Concerto ütőkre és zenekarra

A versenymű ősbemutatója 2005-ben, a Mini-fesztiválon volt. A szerző írja: “Már ifjúkorom óta foglalkoztatott az ütőhangszerek hangzásvilága. Ennek bizonyítéka az 1969-ben írott Sei duo hegedűre és ütőhangszerekre. Majd hosszú idő elteltével az Amadinda Ütőegyüttes számára 1998-ban komponáltam az Ütős-szimfóniát. Varga Zoltán kitűnő szólisztikus fellépései adták az ötletet, hogy egy versenyművet írjak számára. Így készült el a Versenymű ütőhangszerekre és zenekarra. A mű ajánlása is Varga Zoltánnak szól.

 

Célom az ütős dallamhangszerek sokféle arcának bemutatása volt, közben lehetőséget adva a játékos virtuozitásának bemutatására is. A kompozíció három tételes. A szonátaformájú I. tétel főtémáját a marimba, melléktémáját a vibrafon, zárótémáját a harangjáték és a crotal intonálja. A kidolgozási részben szólisztikusan csak a marimba és a vibrafon szerepel, a rövidített reprízben a melléktéma vibrafonon, a zárótéma harangjátékon és crotalon, a kódában a főtéma anyaga ismét a marimbán szólal meg.

 

A II. tétel bevezetésében a csőharang társul az előbbi színhangszerekhez. Távoli harangzúgásból születik meg az a motivika, amely a tétel népdalszerű melodikáját és szerkezetét (A-B-Bvar.-Avar.) alkotja. A kódában a dallam elemeire bontva távolodó, egyre magasabb régiókba szálló hangzásokban oldódik fel.
A III. tétel a vicces scherzo és a virtuóz toccata tételek karaktereit egyesíti. Az egyik közjátékban visszatér az első tétel lírai melléktémája, megváltoztatott környezetben, játékosan, ezzel is jelezve, hogy minden: a Dráma, a Líra, a Humor, a Játék – mint egy fuvallat – elszáll a Semmibe.”