„Csaknem az egész évet tizenkéthangú zene és még experimentálisabb anyagok komponálásával töltöttem… de körülbelül hathónapnyi munka után mindent kidobtam. Egyszerűen nem az én zeném volt, nem volt őszinte. A végeredmény a Chichester Psalms lett, a legjobban megközelíthető, tonális darab, amit valaha írtam.” A Chichesteri Katedrális 1965-ös nyári fesztiváljára, héber zsoltárszövegekre komponált mű megrendelője, a katedrális esperese azt kérte Bernsteintől, hogy a mű népszerű stílusban íródjon, az pedig különösen örömteli lenne, ha a zenében a West Side Story nyomai is fellelhetők lennének. A zeneszerző teljesítette a kérést: izgalmas ritmusok, hatásos kontrasztok, vonzó dallamok jellemzik a darabot, melyben Bernstein egy West Side Storyból kimaradt dalt, illetve egy másik, meg nem valósult musical vázlatait is felhasználta.

A különleges összeállítású zenekarban három trombita és három harsona, két hárfa, népes ütősgárda és vonóskar foglal helyet. (Bernstein később elkészítette a mű redukált hangszerelésű változatát is orgonára, hárfára és ütőkre.) A mű mindhárom tételében egy-egy zsoltár teljes szövege, valamint egy másik zsoltár részlete hangzik el. A zeneszerző a kórus szoprán- és altszólamát fiúhangokra képzelte el, de lehetségesnek tartotta női hangokkal való helyettesítésüket is. A második tétel hárfakíséretes, nagy szopránszólójánál azonban ragaszkodott hozzá, hogy azt csak fiúszoprán vagy kontratenor énekelheti; talán azért, mert ez esetben Dávid zsoltáráról („Az Úr az én pásztorom”) van szó.