Farkas Ferenc: Cantus Pannonicus – Cantata ex carminibus Jani Pannoni
I. Moderato. Laus Pannoniae – Magyarország dicsősége
II. Andante, quasi una serenata. De Agnete – Ágneshez
III. Allegro vivace. Abiens valere iubet sanctos reges Varadini – Búcsú Váradtól
IV. Andante moderato. De amygdalo in Pannonia nata – Egy dunántúli mandulafáról
V. Moderato pesante, quasi marcia funebre. Ad martem precatio pro pace – Könyörgés Mars istenhez békéért
„Az 1959-ben írt és bemutatott Cantus Pannonicus igen sok szempontból reprezentáns képviselője Farkas Ferenc (1905-2000) zeneszerzői stílusának és költői világának” – írta Várnai Péter. „Tükrözi a komponista kifinomult irodalmi ízlését, hiszen ő előtte talán senki sem gondolt Janus Pannonius verseinek megzenésítésre. Az egyes tételek zenei megoldásaiban együtt találjuk – néha tételeken belül is – a hagyományhoz való hűséget és a szerkesztési, technikai újításokra való hajlamot. Ennek jegyében Farkas habozás nélkül tesz egymás mellé olyan elemeket, amelyek látszólag nem férnek meg egymással, például a tizenkétfokú szerkesztést és a hagyományos ritmikát, az újszerű zenekarkezelést és a tradicionális dallamalkotást. Ami pedig a költői világot jelenti: a Cantus Pannonicus elénk tárja Farkas legfőbb kifejezési szféráit: a lírát, a természetpoézist és az emelkedett hangot.”
A darab nagysikerű premierje után írta Bónis Ferenc: „A mű hangzásvilága különös és megragadó: archaikusan modern. Eltéveszthetetlenül Farkasra valló a mű belső világa. Latin-magyar szellemiség jellemzi: arányosság, levegősség, világos fogalmazás, nemes ízlés, a zenei nyelv magyarsága. Nagyon is feltűnő, mennyire ügyelt a zeneszerző, hogy muzsikája ne hasonlítson Orfféra: gondosan mellőzte a hatásos, motorikus gyors tételt. Úgy tűnik: ez a szép, poétikus alkotás kissé tobzódik a pasztell-színekben”.
Az archaikus modernség másik megfogalmazását olvashatjuk Gombos László kismonográfiájában. A szerző halála után négy évvel így jellemezte a művet. A jellegzetes „tonális dodekafóniát, amelyet zongoraműveiben és dalaiban kísérletezett ki, most az öt tételes kantáta nagyobb léptékű közegében alkalmazta.”
Az első tételben a latin szöveg ritmusa (daktilus) ünnepélyességet sugároz. A második tétel különleges hangszerelése – hárfa, csembaló, gitár, mandolin – a reneszánsz költő korát juttatja a hallgató eszébe. A több strófás harmadik tételben változatos zenei anyagok vonulnak fel, a kompozíciós egységet a refrénes szerkezet biztosítja, Várnai Péter több epizódos scherzóként jellemzi. A rendkívüli gyengédséggel és líraisággal komponált negyedik tétel Farkas tizenkétfokú stílusának egyik legköltőibb (azaz leginkább koncentrál és sűrített) megnyilatkozása. A zárótételben a gyászinduló intonációja fokozatosan himnikus apoteózissá lényegül át.
Laus Pannoniae Quod legerent omnes, quondam dabat Itala tellus, |
Pannónia dicsérete
Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, fordította: Berczeli A. Károly
|
De Agnete
Agnes, vita, tuos, quoties contemplor, ocellos, |
Ágneshez
Életem, Ágneském ragyogó szemeidbe tekintek, fordította: Kardos Tibor
|
Abiens valere iubet sanctos reges, Waradini
Omnis sub nive dum latet profunda |
Búcsú Váradtól
Még mély hó települ a téli földre, Nem tart vissza folyó s az ingovány sem, Nem siklik soha úgy a lenge csónak Hőforrás-vizeink, az isten áldjon, Könyvtár, ég veled, itt a búcsuóra, Isten áldjon, aranyba vont királyok, S rőt fegyvert viselő lovas királyunk, fordította: Áprily Lajos
|
De amygdalo in Pannonia nata
Quod nec in Hesperidum vidit Tirynthius hortis, Nec Phaeaca, Ithacae dux, apud Alcinoum, Quod fortunatis esset mirabile in arvis, |
Egy dunántúli mandulafáról
Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe’ se látott,
Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén. Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein. S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd! Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt? fordította: Weöres Sándor |
Ad Martem, precatio pro pace
Gradive, quinti clare dominator poli, spargens coruscas luce sanguinea iubas, Iunone magna genite; Saturni nepos; tutela coeli; summe Titanum timor; gaudens tropaeis; pacis ac belli arbiter; decorator hominum; consecrator Numinum; Gradive, ferro tecte semper fulgido, vastator agrum, dissipator urbium, vacuator orbis; Tartari impletor trucis, potor cruorum; devorator corporum; iam parce fessis, quaeso, Pannoniis, pater. |
Mars istenhez békességért
Ötöd szférán hatalmas, súlyos léptü Úr, Kinek sisaktaréja véres fényt ragyog, Saturnus sarja, nagy Junónak gyermeke, Te égi őr, te nagy titán-rettegtető, Te prédaéhes, úr hadak s a béke sorsán, Te férfit ékesítő, héroszt szentelő, Te békegyűlölő, vad éhhalál-szülő, fordította: Kardos Tibor |