C-dúr oboaverseny K. 314 (285/d)

Már 1777 novemberében beszámol apjának egy oboaversenyről: “Naponta Cannabichéknál vagyok… néhányan a zenekarból éppen ott voltak… az oboás, akinek nem tudom a nevét, azonban igen jól játszik, és szép finom tónusa van. Megajándékoztam az oboaversennyel, Cannabichéknál fogják lemásolni.”

Az oboaverseny keletkezéstörténete körül van némi bizonytalanság. Mozart 1777 októberében Mannheimbe érkezett, ahol a világ akkori talán legjobb zenekara működött. (Ezen kívül is rendkívül fontos művészi, sőt érzelmi benyomások érték Mannheimben Mozartot.) Már 1777 novemberében beszámol apjának egy oboaversenyről: “Naponta Cannabichéknál vagyok… néhányan a zenekarból éppen ott voltak… az oboás, akinek nem tudom a nevét, azonban igen jól játszik, és szép finom tónusa van. Megajándékoztam az oboaversennyel, Cannabichéknál fogják lemásolni.”
Azután 1778. február 14-én keltezett levelében említést tesz többek között két fuvolaversenyről, amelyeket a jómódú holland műkedvelő, De Jean megbízásából komponált. Ezek közül az első G-dúr hangnemű (K. 313), a második D-dúr. Ez viseli ma a 314-es Köchel számot. Mozart egy még későbbi, 1778 októberében kelt levelében apjának csak egy ekkoriban írt fuvolaversenyről tesz említést, tehát valószínűsíthető, hogy az egy évvel korábbi oboaversenyt írta át – idő hiányában – De Jeanék számára fuvolára. Ez az átirat vélhetően csak transzpozíciót jelentett.
Az 1777-es oboaversenyről tudjuk, hogy Salzburgban keletkezett, Giuseppe Ferlendi bresciai oboaművész számára. Ezt a darabot jelöli a Köchel-jegyzék 271k számmal, és elveszett műként tartja számon a zenetörténet.
A meglehetősen konvencionális zenei nyelvet használó, de igen jól formált oboa/fuvolaverseny érdekessége, hogy zárórondójának témáját a Szöktetésben hallhatjuk majd viszont, ahol Blonde szinte pontosan ugyanezt a dallamot énekli. Az átvétel tudatossága felől nem lehetünk bizonyosak, Mozart művészetét át- meg átszövik a hasonló tematikus kapcsolatok.