b-moll zongoraverseny, op. 23 – átdolgozott változat

„Ki kell irtani belőle a banalitásokat, és játszhatóvá kell tenni néhány lejátszhatatlan részt” – ezzel a lesújtó kritikával adta vissza a komponistának a b-moll zongoraverseny partitúráját a híres pianista, Nyikolaj Rubinstein. Csajkovszkijt mélyen bántotta muzsikustársa és barátja vélekedése.

Kirill Gerstein Kocsis Zoltán vezényletével a legutóbbi kutatások szerinti eredeti Csajkovszkij változatot adják elő a koncerten, amelyről Kirill Gerstein így ír.

„Két évfordulót is ünneplünk 2015-ben. 175 éve született Csajkovszkij és 140 évvel ezelőtt mutatták be Csajkovszkij I. zongoraversenyét Bostonban. Egy cikk megírásához végzett, a zongoraverseny kottájában lévő Csajkovszkij bejegyzéseivel kapcsolatos kutatásaim (http://www.nybooks.com/blogs/gallery/2013/aug/13/tchaikovskys-wrong-note/) révén kerültem kapcsolatba Moszkvában egy kiadóval, aki a zongoraverseny egy új kritikai, eredeti kiadását gondozta. Az új kiadás első része a zongoraverseny első és második verzióját tartalmazná, amit 2014. tavaszára terveztek kiadni. A szerkesztő megígérte, hogy a kiadást megelőzőn elküldi a partitúrát valamint annak részeit és boldogan segíti az előadásokat ebből az új kiadásból.
Ismeretes, hogy az Csajkovszkij I. zongoraversenyének első változatát erősen kritizálta Nyikolaj Rubinstein (lásd fent), de Csajkovszkij változtatás nélkül adta ki. Néhány évvel az első változat után, koncert körúton is tesztelve a darabot, Csajkovszkij elkészítette a második változatát, amelyben néhány változtatást eszközölt annak érdekében, hogy a zongora és a zenekari részek még jobb hangzásúak és megvalósíthatóbbak legyenek.

Elég különös, hogy az a változat, amelyet ismerünk és ma I. zongoraversenyként adják elő, az éppen a harmadik változat, amelyt Alexander Siloti készített 1888-ban. Röviddel Csajkovszkij halála után a nyilvánosság ezt a változatot fogadta el, mint a szerző akaratát. Siloti elhintette, hogy az ő változtatásai Csajkovszkij akarata szerintiek, vagy a szerző engedélyével történtek. A legutolsó kutatások szerint azonban ezek a változtatások Siloti változtatásai voltak nem pedig Csajkovszkié. Még a legutolsó koncerten 1893-ban (amikor a Patetikus szimfónia premierje volt) Csajkovszkij a saját, második változatát vezényelte.
A partitúra második változata sok olyan részletet tartalmaz, amely által kevésbé bombasztikus ámde sokkal inkább muzikális a concerto. Siloti ezen túl véghezvitt egy szerencsétlen húzást a harmadik tételben, amellyel aránytalanul röviddé tette a tételt és kivette a főtémát a középső, lassúbb epizódból. Mindezt együttvéve, a második változatban lesznek olyan különbségek, amelyeket mind az amatőrök és mind a professzionális művészek (közönség és művészek) észrevesznek majd, de ezzel együtt nagyon is Csajkovszkij I. zongoraversenye marad, annak minden népszerű elemével együtt.
Azt gondolom, hogy a dátumok egybeesése, Csajkovszkij saját verziójának eredeti szöveg szerinti megjelentetése a szerkesztői hamisítások eltávolításával érdekes vállalkozás, egy történetbe csomagolva és friss megvilágításba helyezve a népszerű művet.”