Az első tavaszi kakukkszó

Az Angliába települt német szülők gyermekeként felnőtt Frederick Delius (1862–1934) nagy utat tett meg, amíg az angol zenetörténet egyik legegyénibb hangú, jelentős mestere lett. Jómódú gyapjúkereskedő fiaként édesapja nyomdokaiba kellett volna lépnie, s amikor világossá vált, hogy ez nem az ő útja, Floridába küldték, ahol egy narancsültetvényt felügyelt. Az ültetvényen dolgozó fekete munkások éneke olyan nagy hatással volt rá, hogy itt kezdett először komponálni. Az otthonról hozott zenei műveltséget Amerikában, majd két évig Lipcsében folytatott zeneszerzés-tanulmányokkal egészítette ki, s apja végül kénytelen volt elfogadni, hogy fia a zenének fogja szentelni az életét. Delius 1888-tól Párizsban, majd a Fontainebleau melletti Grez-sur-Loingban élt. Kezdetben nagy hatással volt rá többek között Wagner, Richard Strauss, és mindenekfelett Grieg zenéje. Bár operákat is írt és számos más műfajban is komponált, ma kórusait illetve természetábrázoló zenekari műveit tartják a legjelentősebbnek. Ez utóbbiak közül a leghíresebb az 1912-ben keletkezett On hearing the first Cuckoo in Spring („Az első tavaszi kakukkszó”), amelyet a szerző egy évvel később egy másik miniatűrrel, a Summer Night on the River („Nyári éjszaka a folyón”) című kompozícióval együtt, Két darab kis zenekarra címmel publikált. A „kis zenekar” az On hearing… esetében kilenc szólamra osztott vonóskart és nyolc fafúvós hangszert jelent. Bár a főszerep a vonósoké (csak két ütem van, amelyben nem játszanak) a „címszereplő” kakukk hangját természetesen fúvós hangszer, halk klarinéthang imitálja.
A mintegy 7 perces mű a Delius jó barátja és mentora, Edvard Grieg előtti hódolat legszebb megnyilvánulása: alapja ugyanaz a norvég népdal, amelyet Grieg Op. 66-os zongoradarab-sorozatának 14. számában feldolgozott. A dal egy gyermekről szól, akit a hegyek rossz szellemei elragadtak, s édesanyja hiába húzatja meg a templom harangjait, kisfiát soha többé nem láthatja viszont. Deliust azonban, Grieggel ellentétben nem a népdal szövege ragadta meg, hanem, mint egyik elemzője kimutatta, a Grieg feldolgozásából egyetlen helyen kihallható (talán nem is tudatosan belekomponált) kakukkszó. Maga a népdal a mű középső részében szólal meg, többször megismételve, egyre gazdagabb (és szintén Grieg által ihletett) harmonizálással. A pianissimóból induló és háromszoros pianóba megérkező darab nosztalgikus hangvétele azt sugallja, hogy a szerző itt nem csak a norvég mester, hanem annak hazája előtt is hódol. Delius az 1880-as évek elején járt először Norvégiában (akkor még üzleti úton), később a nyarakat, ha csak tehette, itt töltötte, s egyik levelében ezt írta: „A tavasz számomra mindig is a Norvégia utáni vágyódást jelentette.”