A mű ihletését Csíkszentmihályi Mihály Az áramlat című könyve adta.
Szerinte egy cselekvésben való teljes feloldódás az önmegvalósítás és a boldogság érzéséhez vezet.
Maximális koncentráció alapfeltétele az áramlat megtapasztalásának. Ennek a pszichikai energiának a zenekari megjelenítése hallható a Fókusz című nyitó tételében.
A külvilág kizárásával olyan belső világ jön létre, amelyben az idő múlása lényegtelenné válik. Egy bölcsődal (Mozart Wiegenlied-je), egy lélekharang és egy ketyegő óra motívum a főszereplői a Világosság és Időtlenség című lassú tételnek. A gyász érzésének e szelíd kifejezése egyben szomorú kapcsolódási pontja is az emlék koncerthez.
Az áramlat eksztatikus élményét bárki átélheti: az ember egyedivé válik, ugyanakkor egyesül is az énen kívül álló egyetemes értékekkel. A katarzis szimbólumaként az eső imitálásával kezdődik az utolsó, Eksztázis című́ tétel: hatalmas energiák szabadulnak föl egy viharos szimfonikus táncban kulminálva a mű végén.