Edgar Varése (1883-1965) alig néhány órányi hangzó életművet alkotott, de ez a rövid életmű jelentőségét és hatását tekintve a 20. századi zene egyik legmeghatározóbb fejezete. Varése Franciaországban született. Közeli kapcsolatban állt a francia művészeti élet újító szemléletű alkotóival, Apollinaire-rel, Cocteau-val, Satie-val. Jelen volt Schoenberg Pierrot lunaire című művének 1912-es berlini előadásán, és jól ismerte Busoni új zenéről szóló elméleteit. 1914-ben karmesterként ő mutatta be a Cseh Filharmonikusok élén Debussy Szent Sebestyén mártiromságából készült szvitet. 1915-ben az Egyesült Államokba költözött, de gyakran visszajárt Európába. Amerikában a New York-i dadaisták (Marcel Duchamp, Francis Picabia) mozgalmához állt közel, publikált a 391 című lapban, de szorosan és formálisan sohasem tartozott közéjük. Amerikában Schönberg, Sztravinszkij, Webern, Ruggles, Cowell műveit mutatta be.

Ameriques című darabját 1918-21-ben komponálta. „Amerika a felfedezések szimbóluma: egy új világ a Földön, az Égen és az emberek tudatában.” – fogalmazott Varése. Még 1916-ban vetette papírra az alábbi gondolatokat: „Nagyon nagy szükségünk van új hangszerekre és ezt a zenészeknek komolyan végig kell gondolniuk a mechanikában és technológiában járatos specialisták segítségével.”