A zseniális orosz filmrendező, Szergej Eizenstein Prokofjevet kérte fel az (idehaza Jégmezők lovagja címmel játszott) Alekszandr Nyevszkij zenéjének megírására. A két művész együttműködése mintaszerűnek bizonyult. A munka során nem csupán a zeneszerző alkalmazkodott a már kész jelenetek ritmusához, de többször Eizenstein is újravágott már lezártnak szánt részleteket, mígnem kialakult a film ma ismert formája, amelyben oly nagy szerepet kap a különféle mozgások és a zene összhangja.

A film cselekménye a 13. században játszódik. A mongol iga alatt nyögő oroszok számára a novgorodi fejedelemség a függetlenség egyedüli letéteményese, amelyet azonban ekkor nyugat felől érnek sorozatos támadások. Alekszandr előbb a svédeket állítja meg a Néva-parti ütközetben, majd az úgynevezett „jégmezei csatában”, a Csud-tó jegén legyőzi a német keresztes lovagokat is. Ez utóbbi esemény áll a film középpontjában, s így ez a témája Prokofjev a filmzene nyomán írott kantátájának is, melyet 1939. május 17-én mutattak be Moszkvában, a szerző vezényletével. A kantáta hét tételre osztja a film történéseit. Az első az előzményeket festi, Oroszország a mongol iga alatt címmel; a következő három előbb a pozitív hőst (Dal Alekszandr Nyevszkijről), majd a gyűlölt ellenséget (Keresztesek Pszkovban), végül a hadra kelt népet (Keljetek fel, orosz emberek!) mutatja be. Az ötödik tétel maga a Jégmezei csata, befejezésül pedig két vokális tétel gyászolja meg az elesetteket (Halottak mezeje) és dicsőíti a győzelmes hadvezért (Alekszandr bevonulása Pszkovba).