A tékozló fiú (L’enfantprodigue) a 21 éves Debussy kompozíciója. A párizsi Conservatoire növendéke harmadszori próbálkozásra ezzel a kantátájával nyerte el a Prix de Rome ösztöndíjat, amellyel két évet tölthetett el a római Villa Mediciben, a Francia Akadémián. Az 1884-ben komponált, majd 1907/8-ban átdolgozott és szinte újrahangszerelt műben, melynek alcíme scenelyrique („lírai jelenet”), a szövegíró, Édouard Guinand az ismert bibliai történetet dolgozta fel. A három énekes szereplő: a tékozló fiú, Aza?l (tenor), az édesanyja, Lia (szoprán) és az apja, Simeon (bariton). A cselekmény a Genezáreti tó mellett, egy kis faluban játszódik. Felkel a nap, a távolból vidám énekszó hallatszik. Lia bánkódik fia hosszúra nyúlt távolléte miatt. Simeon, hogy megvigasztalja, a színen áthaladó menet felé fordítja a figyelmét: vigadozó ifjak és leányok jönnek szolgáikkal, akik virágokat, gyümölcsöket és teli serlegeket kínálnak nekik. A vidám menethez Lia és Simeon is csatlakozik. Megjelenik a sebesült és éhségtől gyötört Aza?l, és a távolodó menetet figyelve felidézi boldog gyermekkorát, édesanyja gondoskodását, mindazt, amit oly balgán elhagyott, és ami már sosem tér vissza. Végül eszméletét vesztve roskad a földre. A visszatérő Liát nem vidította fel a mulatság: megint csak Aza?l elvesztésén siránkozik. Végül a kimerült vándorban felismeri a fiát, akinek azonnal megbocsát, s boldog duettben találnak újra egymásra. Visszatér Simeon is, aki Lia könyörgésére végül maga is megbocsát a tékozló fiúnak, s áriájában ünneplésre szólít fel („Menjetek ki a földekre, menjetek a faluba, zendüljenek meg a cintányérok és szóljanak a dobok! Mindenkinek mondjátok el, hogy a fiam hazatért.”), s a záró tercettben együttesen adnak hálát az Úrnak.
„Nagyon erőteljes költői érzék, briliáns, meleg színek, életteli, drámai zene” – ez volt a véleménye az Akadémia zsűrijének Debussy pályamunkájáról, amelynek megkomponálásakor az ifjú zeneszerző félretette merész harmóniai kísérleteit, és tudatosan törekedett a zsűrinek tetsző, hagyományosabb írásmódra. A tékozló fiú zenéjében sokféle hatás: Cézar Franck, Massenet, Wagner, Borogyin stílusának lenyomata fedezhető fel, sőt, Aza?l áriájának szenvedélytől izzó dallamait hallgatva akár még Verdi neve is eszünkbe juthat. Delibes egy évvel korábban bemutatott Lakmé című operája inspirálhatta a darab keleties dallami és harmóniai elemeit, illetve a cintányérok és a csörgődob használatát. A művet néhány vissza-visszatérő „vezérmotívum” szövi át; lyen például a zenekari előjáték középső részének szívet melengető kürtdallama, amely az anyai szeretetet szimbolizálhatja, vagy Aza?l háromhangos „névjegye”, melyet fia nevének említésekor Lia énekel először. Bár A tékozló fiút a szerző egyértelműen hangversenydarabnak szánta, már Debussy életében többször színpadra állították, s mind a mai napig előadják egyfelvonásos operaként is.