Lajtha Lászlót (1892–1963) életében úgy emlegették Franciaországban, mint „a három nagy magyar” egyikét, azaz Bartók és Kodály mellett a legtehetségesebb és legismertebb magyar zeneszerzőt. Műveit nagy sikerrel játszották Párizsban, és 1955-ben – elsőként a hazai komponisták közül – a Francia Akadémia tagjává választották. E kitüntetésben – művészi és tudósi érdemei mellett – szerepet játszottak emberi kvalitásai is: kivételes jellemszilárdsága, a diktatúrákkal való bátor szembenállása. A négy isten ligete – mely három balettje közül a legkevésbé ismert – ugyancsak politikai állásfoglalásként, Adolf Hitler kigúnyolásaként született meg 1943-ban. Lajtha más eszközökkel is harcolt a nácizmus ellen: 1944 márciusától a nemzeti ellenállási mozgalomban fegyveres parancsnok volt, és önmagát veszélyeztetve számos üldözött zsidót mentett meg rejtekhely, illetve hamis igazolások biztosításával.
Lajtha első két balettje, az 1937-ben nagy sikerrel bemutatott Lysistrata, valamint a szintén egyfelvonásos A négy isten ligete az ókori görög színműíró, Arisztophanész nyomán keletkezett. A komponista A négy isten ligete megírásának ötletével a klasszika-filológus írót, Révay Józsefet (1881–1970) kereste fel. Ahogyan Révay később visszaemlékezett, az arisztophanészi politikai vígjáték nyomán a „politikai balett” műfaját kívánták megteremteni, amellyel „tanítani és tudatosítani” akartak: „Megmutatni, mily nevetséges és aljas a buták diktatúrája: megmutatni nagyzolását, […] gyávaságát, a tömegek szolgalelkűségét, meghunyászkodását, a gerinctelenség tragikomédiáját.” Ám, mint Révaytól megtudjuk, ennél többről volt szó: „mi nemcsak a tündöklését, hanem a bukását is meg akarjuk eleveníteni az őrült demagógnak.” A balett „az Athén melletti Lykabetos-hegy babérerdejében” játszódik, ahol négy isten szobra áll. Két földi leány csábítására Zeusz és Hermész szobra megelevenedik. Aphrodité és Arész (a háború istene) is leszáll talapzatáról, hogy átadja magát a szerelem örömeinek, és az istenek helyébe hamarosan hatalomvágyó emberek lépnek. Zeusz jelvényeit Kleón, a demagóg athéni népvezér (Arisztophanész Lovagok című szatírájának figurája) veszi magára. Aphrodité felszarvazott férje fogságba ejti feleségét és a vele ölelkező Arészt. Zeusz helyreállítja az isteni rendet: kiszabadítja a szerelmeseket, s visszafoglalja trónját. A négy isten ligete virágba borul…
A tánckomédia bemutatása a II. világháború idején lehetetlen volt, a kommunista rezsim alatt pedig Lajtha nemkívánatos alkotóvá vált. Az özvegy az 1970-es évek elején hiába tett erőfeszítéseket az operaházi bemutatóra vonatkozólag. Az elmúlt hét évtizedben nemcsak a mű színpadi bemutatója maradt el (mindezidáig koreográfia sem készült hozzá), hanem magát a zenei anyagot sem játszották. A teljes mű kottája máig kiadatlan. Készült belőle egy szvit, amit a Lajtha-tanítvány Ferencsik János mutatott be Budapesten, 1953-ban, ám ennek címe – II. szvit –, illetve tételeinek címe semmilyen utalást nem tartalmaz arra, hogy a mű négy tétele a kényes témájú balett kilenc tétele közül való. A szvitet az 1950-es évek végén már nagy sikerrel játszották szerte Európában.
Solymosi