A csillagarcú (Zvezdolikij)

E műnek már a címe is furcsa kissé a magyar fülnek: “csillagszemű” – éreznénk inkább helyesnek. És végső soron nem is csalatkozunk e megérzésben, hisz (bár a zvezda mellett álló második tag valóban a lico, “arc” szóból származik) Konsztantyin Balmont költeményének első sorai valójában kissé eltérnek a címtől: “Arca olyan volt, mint a nap abban az órában / Mikor a nap a zeniten áll / Szemei olyanok voltak, mint a csillagok…” A művet egyébként Nyugat-Európban (M. D. Calvocoressi francia fordítása nyomán) többnyire Le roi des étoiles, “A csillagok királya” címmel ismerik, és az eredeti szöveg – az egyes szavak jelentésén túlmenően is – hiteles fordítását igazából reménytelennek kell mondanunk, mert Balmont verse tulajdonképp nem egyéb néha alig összefüggeni látszó apokaliptikus szimbólumok sorozatánál. (“Szavai jók, nekem pedig szavakra volt szükségem, nem pedig értelemre” – magyarázta szövegválasztását később a zeneszerző.)

A Zvezdolikij zenei nyelvében Szkrjabin jelentős hatását tárta fel az újabb kutatás, a művet azonban Sztravinszkij az 1913-as első kiadásban Claude Debussynek ajánlotta. Az ajánlással együtt a komponista Debussynek ajándékozta a négyszólamú férfikarra és – a mű terjedelméhez képest meghökkentő méretű – zenekarra írott kantáta eredeti partitúráját is, amelynek aztán a francia mester halála (1918.) után nyoma veszett. S mivel az első kiadás példányai közül is alig néhány élte túl az első világháborút, a mű nyilvános bemutatóját végül egy kéziratos másolat felbukkanása tette lehetővé 1939-ben – az április 19-i hangversenyt a brüsszeli rádió élőben sugározta.

A kantáta előadásának különleges problémája a cím megszólaltatása. A “Zvezdolikij” szót ugyanis Sztravinszkij négy hatszólamú akkord formájában külön zenésítette meg, s ennek kottája bekerült a nyomtatott kiadásba, amolyan mottóként. Eric Walter White kérdésére, hogy ez a mottó része-e a kompozíciónak, tehát megszólaltatandó-e annak előadásakor, a zeneszerző 1961. februárjában nemleges választ adott. Annak a felvételnek a kezdetén viszont, amelyet 1962. november 29-én rögzítettek Sztravinszkij vezényletével, mégis megszólal a négy titokzatos akkord.