Ez történt


Minden magyar

2005. 11. 04.


A magyarok köztünk vannak. Nem csak másfél éve köztünk, EU-polgárok között, hanem évtizedek óta köztünk, frankfurtiak között.


Például itt van Otto Romberg, a “Tribüne” című folyóirat kiadója. Vagy Zsuzsa Bank, aki magyar szülőktől származik és a csodálatos regény, a “Der Schwimmer” írónője. Az SPD frakcióvezetője, Franz Frey is rendelkezik magyar rokonsággal. Ritkán gyűlik azonban össze Frankfurtban egy ponton annyi magyar, mint múlt szerda este.


A magyar randevút az operában ezúttal nem egy magyar hozta létre, hanem egy francia, Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke. Nem azért, mintha a magyarok most bevezették volna az eurót – Trichet egyébként az euró stabilitásának megőrzését tartja legfontosabb feladatának. De az elnök figyelmeztetett, hogy belátható időn belül a forintból is euró lesz, és, hogy éppen ezért még idejében meg kell mutatnia a németeknek, hogy a magyar rendkívül civilizált népség és Magyarország régi európai kulturális ország. Ezért szenteli az Európai Központi Bank az idei “Európai Kulturális Napok” elnevezésű rendezvényét az új EU-tag Magyarországnak. Trichet mellesleg megengedhette magának, hogy kollégájával, Járai Zsigmonddal, a Magyar Nemzeti Bank budapesti elnökével ez alkalommal utazás nélkül találkozzon.


Ennek ellenére pénzről ezen az estén a frankfurti Operában senki nem beszélt, vagy, ha igen, kizárólag a szünetben. Trichet mindenesetre beszédében a kulturális örökségről és kölcsönös megértésről szónokolt. És nem franciául fordult közönségéhez, nem is angolul, sőt, nem is magyarul – ezt a finnugor nyelvet gyakorlatilag csak a magyarok beszélik – hanem németül. A Magyar Nemzeti Filharmonikusok 80 magyarja pedig a zene nemzetközi nyelvén beszélt – egy erősen magyar, méghozzá bartókos akcentussal. Bartók Béla 2. Hegedűversenyét a hegedűművész Kelemen Barnabás olyan virtuózan adta elő, hogy egyes nézők, mindenek előtt az első sorokban ülők azt hitték, ennél a szünet után csak rosszabb következhet, és hazamentek – mindazonáltal sajnálhatják, hogy így tették.


A túlnyomó többségnek viszont, aki maradt, ezután is csodálatos estében volt része, Bartók és Kodály táncait hallhatták jellegzetesen magyaros lendülettel és fűszerezéssel. Trichet a ráadások után a tapsolás alatt már nem bírt ülve maradni. Legkésőbb ezen a késői órán az Európa-bankár tudta: Magyarország-akciója sikerült.


rieb
(Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2005.november 4.)