Nagyot szólt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szezonzáró hangversenye május 26-án. Az izgalmas előadáson Kocsis Zoltán vezényletével Brahms II. szimfóniáját adták elő.

Brahmsot leginkább komor interpretációban, vontatott tempókkal és nehézkes zenekari színezettel szokták játszani.

Nem így Kocsis. ő most is hozta a nevével fémjelzett ostorpattogósan, kénkövesen szapora tempókat, és karakteres értelmezésben játszatta ezt a klasszikus-romantikus szimfóniát. A jól megválasztott tempókkal Kocsis el tudta kerülni a II. szimfónia oly sok előadását lehúzó nehézkes hangzásvilágot, és a mű ehelyett végre előnyére váló, klasszikus tisztasággal szólalhatott meg.

Brahms zenéjének erejét és világos vonalvezetését gyakorta elfedik a zeneszerző írásmódjának belső ellentmondásai, a túlzott bonyolultság, a keresztritmusok túlságosan nagy száma. Kocsis értelmezése azonban kiemelte a művet ebből az ingoványból.

Bár a finálé végénél hallottunk néhány bakit a harsonáktól, a hatás összességében még így is erőteljes, Zempléni Tamás lassútételbeli kürtszólója pedig egyenesen gyönyörű volt.

A hangverseny első fele kevésbé volt emlékezetes. A Nemzeti Filharmonikusok pompásan játszották Richard Strauss Macbeth című szimfonikus költeményét, de maga a darab híján van a népszerűbb szimfonikus költeményeket, például a Don Juant jellemző lendületnek.

A zenekar szintén példaszerűen adta elő Prokofjev I. hegedűversenyét. A szólista, Ilya Gringolts azonban nem tudta magával ragadni közönségét, mert halk és introspektív játéka nem hozta a szólistáktól megszokott izgalmas előadást. A művész ráadásnak is egy, ha lehet, még inkább elmélyült darabot választott, ami persze csak megerősítette az első benyomásunkat. De sebaj, minden jó, ha a vége jó, és az kétségtelen, hogy a Nemzeti Filharmonikusok nagyot alakítottak a Brahms-művel.

E jó lezárást jó kezdet követi majd az ősszel. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar már kihirdette a jövő évadra szóló koncertprogramját és bérletsorozatait. őszre három bérletet ajánlanak, két nagyzenekarit és egy kamarazeneit. Emellett a Nemzeti Énekkar előadásaira külön bérlet van. A kamarazenei bérletben három hangversenyre kerül sor az MTA épületében (4.500 Ft), a többi bérlet előadásainak helyszíne pedig a Nemzeti Filharmonikusok otthona, a Nemzeti Hangversenyterem (8.000-21.000 Ft).

A Ferencsik-bérlet kiemelkedő eseménye lesz Mahler IV. szimfóniája, Bartók Fából faragott királyfija (bábelőadásban!) és Ives Three Places in New England című műve. A szólisták között megtalálható az Amadinda Ütőegyüttes és Mitilineou Cleo szopránénekesnő.

A Klemperer-bérletben szerepel Mahler VII. szimfóniája, Strauss Don Quijotéja, Debussy Nocturne-jei, Dvořák Újvilág-szimfóniája és Rahmanyinov műve, a Rapszódia egy Paganini-témára.

Szólista lesz egyebek között Bársony László brácsán és Perényi Miklós gordonkán a Don Quijotéban, Oravecz György zongorán a Rahmanyinov-műben. A Nemzeti Énekkar 20 éves jubileuma alkalmából előadja többek között Verdi Requiemjét, Bernstein III. (Kaddis) szimfóniáját és Rossini Stabat Materét.

De nem kell a jövő évig várnia annak, aki a Nemzeti Filharmonikusokat vagy a Nemzeti Énekkart kívánja hallani. Júliusban három szombaton (16-án, 23-án és 30-án) Beethoven visszatér egykori sétái színhelyére, a martonvásári Brunszvik-kastélyba (amely Budapestről autóval és tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthető). A két együttes közösen lép fel és adja elő a C-dúr misét, a Karfantáziát és a IX. szimfóniát. A Zenekar emellett az I., a III. és az V. szimfóniát, valamint a III. Leonóra-nyitányt is játssza. Az előadások este 7-kor kezdődnek.

A bérletekre vonatkozó további felvilágosítás kérhető a 411-6636 telefonszámon vagy megtalálható a Filharmonikusok honlapján, a www.hunphilharmonic.org.hu címen.

Kevin Shopland
(The Budapest Sun, 2005. június 9.)