A Nemzeti Filharmonikus Zenekar a frankfurti Operában megnyitotta az Európai Központi Bank Európai Kulturális Napok elnevezésű rendezvényét.

Bartók Béla, Kodály Zoltán és végül Dohnányi Ernő: így hangzik azoknak a magyar zeneszerzőknek a jól csengő névsora, akik Liszt Ferenc után a 20. század első felében megteremtették az úgynevezett magyar nemzeti zenét. Az Európai Központi Bank Európai Kulturális Napok elnevezésű rendezvényének nyitókoncertjén a frankfurti Operában kompakt képet kaphattunk erről az elbűvölő zenéről; a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar exponált hangszínnel rendelkezett. Már Dohnányi Szimfonikus percek című alkotása is tanulságosan mutatta, hogy ez a zene mennyire népzenei gyökereiből táplálkozik.

Bartók Táncszvitje és mindenekelőtt Kodály Galántai táncok című kompozíciója szintén hallhatóvá tették a zenekar teljes melodikus ötletgazdagságát és hangszínpalettáját. Hamar Zsolt temperamentumos, alaposan dolgozó karmesternek bizonyult, aki zenekarától nagy elkötelezettséget és zenélési kedvet követelt.

Az este legigényesebb darabja Bartók 1938-ban született második Hegedűversenye volt a fiatal budapesti szólista, Kelemen Barnabás közreműködésével. Úgy tűnik, ez a hegedűs Bartók és a magyar nép muzikalitását az anyatejjel szívta magába, olyan vitálisan és erőteljesen formálta hangszerén a technikailag rendkívül differenciált vonásokat. Az ősi népzene és a kompozitórikus perfekció egységét, amelynek megteremtése Bartóknak oly hatásosan sikerült, így meggyőzően közvetítették az előadók.

Ge
(Frankfurter Neue Presse, 2005. november 4.)