Ez történt


Kossuth, királyfi, Bartók, Kocsis – Új Bartók Sorozat I.

2007. 03. 06.


A Bartók-év kapcsán sokat kell törleszteni a világhírű, a zenei fejlődés útját megváltoztató magyar zeneszerzővel szemben. Nem úgy sikerült az évforduló, ahogy az Bartókot megillette volna, a világ figyelme nem fordult Magyarország felé. Egyedül a koncertek műsorán szerepelt több műve. A tervezett lemezsorozat pályázata során magasba csaptak az indulatok, de végre üdvözölhetjük az új kiadást. A Bartók Új Sorozat nyitó lemezén két fiatalkori mű szerepel, a Kossuth szimfóniai költemény és A fából faragott királyfi a Nemzeti Filharmonikus Zenekar előadásában, Kocsis Zoltán vezényletével.


A Kossuth szimfóniai költemény 1903-ban született, Bartók ebben az évben fejezte be zeneakadémiai tanulmányait. A témaválasztás nem meglepő: a hazafias érzület befolyásolta a közhangulatot, Bartók maga zsinóros magyar ruhában járt, a német nyelv használatát ellenezte családi körben (“Beszéljetek magyarul!”). A másik ok, amiért a téma felvetődött, Richard Strauss Ein Heldenleben (Hősi élet/Egy hős élete, op. 40.) című szimfonikus költeményének feltétel nélküli csodálata volt. Bartók többször játszotta közönség előtt a művet zongorán, fejből. Bár a straussi hős nem létező figura (talán önmagát ábrázolja a szerző), azonban a szimfonikus zenébe való öntés, a hullámzó érzelmek megjelenítése, a címadásokkal való részekre tagolás, sőt néhány téma nagyon távoli hasonlósága Richard Strausst idézi.


Különös hallgatni ezt a romantika jegyében íródott művet. Ritkán találkozunk vele, de a bartóki életművet ismerve ez így természetes. Bartók nevének hallatán egész más darabok és hangzásvilág jut az ember eszébe. Ez az a mű, amit úgy lehet játszani és hallgatni, hogy vajmi keveset tudjon az ember a magyar népzenéről. Itt is van ugyan ilyen karakter, de elenyésző a későbbi darabokhoz képest.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán vezényletével egy igazi, a romantikus zene lehetőségeit kihasználó előadást nyújt. A hirtelen hangulatváltások megoldásai – bár többféle lehetőség is kínálkozik és elfogadható – szinte minden esetben találóak. A zenekar magvát képező vonósok erőteljes, szép hangja, a dinamikát érzékenyen követő játékuk végig intenzív volt. Talán a VII. rész induló jellegű motívumánál és a IV. rész (“Veszélyben a haza!”) kezdetének aggódó hangütése volt a legemlékezetesebb, ahol ugyanez a zenei anyag tuttiban való nagyszabású motívumismétlése az egyik legjobban kidolgozott. A rézfúvósok, különösen a kürtök, ahogy Richard Straussnál is (apja kürtös volt), kitettek magukért. Hangszínük, ha kellett, lágy volt, ha kellett erős, érces, határozott. Az oboista a szólókat (a III. részben, az V. rész elején) a tőle már-már elvárt gyönyörű hangon, nagyon kifejezően játszotta, ahogy a fuvolista és a klarinétos is, szintén az V. részben. A karmester irányítása alatt az apró megtorpanások, gyorsítások egyenletesen szóltak, és mindig indokoltan. Kocsis nem hagyta figyelmen kívül az V. rész legvégén lévő, a következőt előkészítő motívum hangsúlyozását. A III. rész bonyolult faktúrája nem volt pontos, de a zenei áthallásokat (Csajkovszkij a VII. és különösen a VIII. részben, a gyászindulóvá vált himnusz fölött a kárörvendő dallam, a trombita mint negatív karakter, nem a fény szinonimája, a VII. rész mahleres utánérzése) érezhetően jelezte.


A Kossuth szimfóniai költemény – bár Bartók később elvetette a romantikus irányt – mindenképpen kijelölte volna a zeneszerző helyét a zenetörténetben.
A fából faragott királyfi zenéje Balázs Béla szövegére készült, ahogy korábban A kékszakállú herceg vára is az ő története alapján íródott. Bartókot leginkább a népmesei motívumok fogták meg, lehetőséget nyújtva a népzenei elemek becsempészésére. A karakterek szembeállításának lehetőségét már korábban is kihasználta, ahogy a táncjátékban is. A későbbi művekben fellelhető groteszk megjelenése és a természetábrázolás ilyen hangsúlyos jelenléte is megtalálható. A fából faragott királyfi nagy sikert aratott az 1917-es bemutatón.
Ez a mű egészen más előadásmódot követel. A szólamok jóval nehezebbek, a zenei szövet hol fátyolszerű, hol durva darócanyag. Sokkal többféle és nehezebben tetten érhető, már-már misztikus érzelmet fejez ki, mint a Kossuth szimfóniai költemény.


A sok-sok csúcspont között könnyen elvész az ember, ha mindegyik azonos intenzitású. A formai szempontokat úgy kell figyelembe venni, hogy ne oltsák ki egymást, érezhető legyen, hogy nem a darab vége következik. A táncjáték előadásának talán legnagyobb érdeme, hogy messzemenően sikerült a kívánkozó tetőpontokat időbeli és fontossági sorrendjük szerint felépíteni. A karmester nem esett kísértésbe, hogy nagy elánnal, maximális hangerővel erősítse a dombok tetejét, kivárta, míg elérkezik a hegycsúcsok legmagasabbika.


Bartók műveiben minden hangszernek, hangszercsoportnak azonos felelőssége van, ezért nehéz kiemelni bárkit is a nagyszerű felvétel alapján. A vonósok tisztán, pontosan játszottak. A legatón át a staccatóig, a tartott hangokon keresztül a futamokig, a col legnóig minden egyszerre szólt. Nem lógtak bele a hangok végébe, a dinamikai megoldások, meg-megtorpanások (ami a hét tánc savát-borsát adja) az összeszokottság biztonságát nyújtják. De ez a biztonság nem jelenti azt, hogy ne mernék kifejezni a zenei mondanivalót. Sokszor ez a pont az, amiért egy szólista vagy zenekar nem tud kiemelkedni az átlagos szintből. A rézfúvósok határozottsága, sokszor tömbszerű játéka tiszta volt, kifejező. A fafúvósok szólói remekbe szabottak, az ütősöket is csak dicsérhetjük.
A szerző által írt szünetek betartása szintén nehéz feladat, különösen egy ilyen hőfokú műnél. Hajlamos az ember belesietni, hiszen alig várja már, hogy folytatódjon a zene. Az agogika adta lehetőségekkel szintén finoman bánt Kocsis Zoltán és zenekara, ahogy a szólókban is a művészek. A dinamikai árnyalatok megrajzolása minden tartományt kihasznál. A hangzásarány nagyon jó. Nincsenek elnyomva a szólamok, de nem is “szól ki” semmi fölöslegesen.
A lemezhez mellékelt négynyelvű ismertetőfüzetet Kárpáti János írta. Mindkét mű hátteréről, keletkezési körülményeiről hasznos adatokat közöl a gondosan elkészített tanulmány.


Ha már a hegycsúcs szóba került, meg kell jegyezni, hogy a Királyfi előadása ostromolja a szédítő magasságot. A fából faragott királyfi emlékezetes bábelőadása után/helyett mindenképp birtokolni kell ezt a cédét.


Bartók Új Sorozat
Kossuth szimfóniai költemény BB 301
A fából faragott királyfi – táncjáték egy felvonásban
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel Kocsis Zoltán
2006 Hungaroton Records
DDD SACD sztereó
HSACD 32502


Lehotka Ildikó
(Papiruszportál, 2007. március 6.)