A Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar 2021 őszén új együttműködési projektet indított, melynek célja, hogy a mesterképzésben résztvevő hangszeres hallgatók az ország egyik vezető zenekarában szerezzenek zenekari gyakorlatot. A koncerten minden pultban egy hivatásos muzsikus és egy hallgató fog játszani. Az elsőként hallható szimfóniát Franz von Oppersdorff gróf megrendelésére komponálta Beethoven, mely az előző, Eroica-szimfóniához képest kevésbé formabontó, nem is aratott saját korában osztatlan sikert. Voltak azonban, akik meglátták benne az értéket, Berlioz például a második tételről úgy tartotta, hogy a benne megszólaló dallam olyan csodálatos, hogy nem is lehet halandó ember műve. Rahmanyinov fiatalkori szimfóniája sem nyerte el a kritikusok tetszését (bár ebben a feltételezések szerint közrejátszhatott a zenekar felkészületlensége és a karmester, Alekszandr Glazunov állítólagos részegsége), a szerzőt annyira megviselte a bukás, hogy nem sokkal később depresszióba esett, pszichoterápiára járt és három évig nem is komponált. A mű elveszett, miután Rahmanyinov 1917-ben elhagyta hazáját, és csak 1944-ben, a szerző halála után kezdték el az előkerült szólamanyagok alapján összeállítani a partitúrát.