Egy nagy alkotó fejlődésének történetét kutatva mindig izgalmas megismerkedni azokkal a művekkel, amelyek a kiforrott stílus kialakulása előtti időszakot képviselik. Wagner életművében ilyen a Rienzi, amely már érettebb a korai zsengéknél, de még nem a „Bayreuthi tíz” elitcsapatának tagja. Különleges opus, mert még egy korábbi idióma – a francia nagyopera – keretei között szólal meg, de már megsejteti a későbbi Wagnert. A Müpa a Wagner-napokon nem először mutatja be koncertszerűen az életmű e különleges kincsét.

A huszonnégy éves Wagner 1837-ben olvasta az angol író, Edward George Bulwer-Lytton (1803-1873) Rienzi, az utolsó római néptribun című regényét, melynek hatására egy opera tervei körvonalazódtak képzeletében. A librettót 1838-ban írta meg, a komponálás munkája rigai karmesterségének idejére esett. A művet a párizsi Operának kívánta felajánlani, ezzel magyarázható, hogy az ötfelvonásos Rienzi mindenben követi a francia nagyopera szabályait. Párizs azonban Meyerbeer pártfogása ellenére sem mutatott érdeklődést a mű iránt, így az opera végül 1842-ben, Drezdában került közönség elé – és sikert aratott. A 14. századi Rómában játszódó, történelmi tárgyú dalmű zenéje gazdag az ihletetten megírt, költői részletekben. A Budapesti Wagner-napok koncertszerű előadásában Irenét az amerikai szoprán, a német és lengyel felmenőkkel rendelkező Sara Jakubiak formálja meg, Steffano Colonnát pedig az osztrák basszista, Günther Groissböck, aki az elmúlt években elsősorban Verdi, Wagner és Richard Strauss operáiban varázsolta el közönségét, a Metropolitanben nyújtott egyik legutóbbi alakításáról (Ochs báró, Rózsalovag) a New York Times kritikusa is szuperlatívuszokban beszélt. Adrianóként jelentős külföldi sikereket arató honfitársunk, Láng Dorottya lép közönség elé, az előadás karmestere pedig a kiváló német opera- és koncertdirigens, Marc Albrecht.