A Jeruzsálem fennállásának 3000. évfordulójára szerzett kórusszimfónia bemutatója 1997-ben volt Izraelben. A zsoltárrészletekből, illetve prófétai könyvekből (Ezékiel, Ézsaiás, Dániel, Jeremiás) kialakított szövegkönyv alapján Penderecki nagyszabású – három kórust, narrátort és énekes szólistákat foglalkoztató – művet komponált, melyet sokan Mahler 8. szimfóniájához hasonlítanak.

Penderecki a hatvanas évek elején vált híressé azokkal a műveivel, melyekben radikálisan új, szokatlan, a vonós hangszerekből nem hagyományos módon előcsalt, tisztán zajhatású hangzásokkal dolgozott. Hamarosan kiderült azonban, hogy a stilisztikai szélsőségeket a szerző nem tekinti célnak, ideálnak, és hogy sokkal jobban vonzza őt egy olyan új szintézis, amely egyesíti az avantgárd eszközöket a hagyománnyal, mégpedig olyan mély hagyománnyal, amilyenről a 20. század közepének szerzői már el is feledkeztek.

A hetvenes évek végétől Penderecki nagy kedvvel nyúlt késő romantikus mintákhoz, amelyeket átalakított, összekapcsolt 20. századi zenei tapasztalatokkal, s a régi expresszivitást új, individuális alakban mutatta be.