Kamarazenei hangverseny
A kamarazenei hangversenyre minden jegy elkelt.
A kamarazene javából hallhatunk válogatást ezen az estén a zenekar kiváló művészeinek tolmácsolásában, Beethoven egyik utolsó és egyik korai kompozíciója is elhangzik. A Nagy fúga örök talány, talán az egyik legnehezebben megérthető és értelmezhető mű a zenetörténetben, olyan alkotás, amely megosztja a közönséget: őrült beszéd, de van benne rendszer – mondhatnánk Poloniusszal. Az op. 11 jelzésű trió egyrészt azért izgalmas, mert abban az időben keletkezett, amikor a klarinét szólóhangszerként még nem nyert polgárjogot a kamarazene területén, másrészt azért, mert Beethoven azon korszakából való, amikor minden tudását latba vetve igyekezett a bécsi közönség körében megmutatni, mire képes – a mű utolsó tételben egy korabeli operaslágert dolgoz fel variációs formában, a maga sajátosan zseniális és szellemes módján. Webern 1913-ban írott, mindössze négy-öt perc időtartamú Hat bagatellje szintén elvontságával adja fel a leckét, de a nagyszerű művészek révén biztosak lehetünk abban, hogy e gyémántkeménységű, higanysűrűségű zene újabb titkaira derül fény. Glinka Patetikus triójának elhangzása igazi kuriózum, hiszen az orosz kamarazene alkotásai sajnos nem szólalnak meg érdemükhöz méltó számban; ennek a repertoárnak a gyönyörű és szlávosan érzelemgazdag, mégis a klasszikus hagyományokat folytató része ez a mű.