Pjotr Csajkovszkij 1880 őszén komponálta egyik legismertebb nyitányát, amelynek ősbemutatójára 1882 augusztusában, Moszkvában került sor. Nagyzenekari hangszerapparátusa harangokat is magában foglal, sőt még ágyúkat is előírt a szerző; ez utóbbiak – szabadtéri előadások alkalmával – olykor ténylegesen megszólalnak.

Az 1812 – ünnepi nyitány programzene, amely az orosz seregek Napóleon inváziós hadai fölötti győzelmének állít emléket. Habár a francia vezér 1812 szeptemberében bevette Moszkvát, a következő hónap végén már elhagyni kényszerült a várost és ezt követően Oroszországot is. Csajkovszkij nyitányzenéjének bensőséges kezdete liturgikus himnuszidézet, majd később orosz népi melódiák is fontos szerephez jutnak a műben. A bő negyedórás darab középső részét főként csatazene-epizódok alkotják, ezekben a Marseillaise dallamát is fölidézi a komponista. Hosszasan aláereszkedő unisono ív érzékelteti Napóleon hadának visszavonulását. E szakasz végpontjaként immár diadalmasan hangzik fel a kezdet liturgikus dallama, és a mű befejezését megelőzően a cári himnusz melódiáját is megidézi a szerző. Ám mindkét nemzeti himnusz csupán áttételes értelmű jelkép, hiszen a megelevenített történelmi események évében a Marseillaise nem számított hivatalos dallamnak, a cári himnusz pedig még nem is létezett.

Csajkovszkij nyitányzenéjének magyar zenetörténeti vonatkozása, hogy miután sor került annak első budapesti előadására (1900), a mű előképül szolgált Bartók Béla  Kossuth című ifjúkori szimfonikus költeményéhez.

Pjotr Csajkovszkij felkérésre, III. Sándor cár koronázási ünnepére komponálta Moszkva címet viselő, grandiózus kantátáját 1883 tavaszán, mindössze pár hét leforgása alatt. (Emellett egy Ünnepi koronázási indulót is írt ugyanerre az alkalomra.) A kantáta bemutatójára az év májusában, a koronázást követő vacsora idején, a Kreml egyik palotájában került sor. Hattételes alkotás, melyben a szimfonikus zenekarhoz négyszólamú vegyeskar, valamint mezzoszoprán és bariton szólista társul. Előadási ideje nagyjából huszonöt perc. Szövege, amelyet Apollon Majkov költő  írt, az orosz történelem különféle epizódjait eleveníti meg Moszkva – még mint hajdani, kis folyóparti erőd – megalapításától kezdve, végül vallásos tartalmú lírában és általános jókívánságokban cseng ki. E textust a 20. század közepén – ideológiai okokból – átírták, majd így is adták közre akkor a művet. A hat tétel: első: (Bevezetés és) Kar; második: Arioso (mezzoszoprán); harmadik: Kar; negyedik: Monológ (bariton) és Kar; ötödik: Arioso (mezzoszoprán); hatodik: Finálé (bariton, kórus és a két szólista).

Csajkovszkij a rendelkezésére álló szűk időkeret ellenére ihletett és friss tónusú zenét komponált, amelyben az orosz hagyomány  számos elemét megtaláljuk. Négy részre osztott, áhítatos hangú csellókarral indul az Andante religioso jelzésű kezdőtétel, majd idilli-álomszerű poézissel csöndesülnek el annak végső ütemei. Az operaszerző Csajkovszkij legjobb pillanatait juttatja eszünkbe a kantáta számos részlete, példaként az ötödik tétel megragadó mezzoszoprán-ariosója, Polina románcát előlegezve a Pikk dámából – esz-moll alaphangnemében, karakterében, motivikájában egyaránt.

A zseniális orosz filmrendező, Szergej Eizenstein Prokofjevet kérte fel az (idehaza Jégmezők lovagja címmel játszott) Alekszandr Nyevszkij zenéjének megírására. A két művész együttműködése mintaszerűnek bizonyult. A munka során nem csupán a zeneszerző alkalmazkodott a már kész jelenetek ritmusához, de többször Eizenstein is újravágott már lezártnak szánt részleteket, mígnem kialakult a film ma ismert formája, amelyben oly nagy szerepet kap a különféle mozgások és a zene összhangja.

A film cselekménye a 13. században játszódik. A mongol iga alatt nyögő oroszok számára a novgorodi fejedelemség a függetlenség egyedüli letéteményese, amelyet azonban ekkor nyugat felől érnek sorozatos támadások. Alekszandr előbb a svédeket állítja meg a Néva-parti ütközetben, majd az úgynevezett „jégmezei csatában”, a Csud-tó jegén legyőzi a német keresztes lovagokat is. Ez utóbbi esemény áll a film középpontjában, s így ez a témája Prokofjev a filmzene nyomán írott kantátájának is, melyet 1939. május 17-én mutattak be Moszkvában, a szerző vezényletével. A kantáta hét tételre osztja a film történéseit. Az első az előzményeket festi, Oroszország a mongol iga alatt címmel; a következő három előbb a pozitív hőst (Dal Alekszandr Nyevszkijről), majd a gyűlölt ellenséget (Keresztesek Pszkovban), végül a hadra kelt népet (Keljetek fel, orosz emberek!) mutatja be. Az ötödik tétel maga a Jégmezei csata, befejezésül pedig két vokális tétel gyászolja meg az elesetteket (Halottak mezeje) és dicsőíti a győzelmes hadvezért (Alekszandr bevonulása Pszkovba).